Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

ORMOS ISTVÁN: Kaufmann Dávid és gyűjteménye

Kaufmann Dávid és gyűjteménye 223 giai Szeminárium gimnáziumába. Breslauban tíz éven át tanult, egészen 1877-ig. Közben egy félévet (1869) az osztrák-sziléziai Teschen evangélikus gimnáziumában töltött, ahol osztrák érettségi vizsgát tett.

6 Az érettségit követően a Szeminárium felső „tanfolyamába" lépett, ahol már kizárólag a zsidó teológiával kapcsolatos tárgyakat oktattak. Párhuzamosan járt egyúttal a Breslaui Egyetemre is, ahol a természettudományok, a filozófia (Dilthey) és az orientalisztika területén hallgatott előadásokat. Közben az 1874. év nyári szemeszterében a lipcsei egyetemen arabisztikát hallgatott s doktorátust is szerzett. Doktori disszertációját a 10. századi Szaádja alfajjúmi vallásbölcseleti rendszerének szentelte.

7 Breslaui tanulmányainak ünnepélyes befejezésére 1877. január 28-án került sor. Ezt megelőzően azonban már 1876ban megpályázta a berlini zsidó hitközség rabbijának állását, jóllehet hajlamainak és készségeinek egy ilyen gyakorlati jellegű elfoglaltság nem igazán felelt meg. A Berlinben a nagy ünnepek alkalmából tartott bemutatkozó „próbaprédikációi" általános sikert arattak, ám egyes kitételei, továbbá magánbeszélgetésekben tett megjegyzései a felettébb reformszellemű hitközség egyes vezetőit arról győzték meg, hogy Kaufmann túlságosan is konzervatív s az ortodoxia felé hajlik, s így pályázatát nagyon udvariasan bár, de elutasították.

8 Ám épp ekkortájt szervezték Budapesten az Országos Rabbiképző Intézetet — hosszú előkészítő tárgyalásokat és munkálatokat követően 1877. október 4-én nyitotta meg ünnepélyesen a kapuit az új intézmény.

9 Sikerült idehívni az ekkor már tudományos és vallási körökben publikációi és prédikációi révén jó nevet szerzett ifjú Kaufmann Dávidot is, úgyhogy az újonnan megnyitott intézménybe a zsidó történelem, a vallásfilozófia és a hitszónoklattan tanárává nevezték ki. Egyik ajánlója nem kisebb egyéniség volt, mint a korabeli zsidó tudományosság nagy öregje, Leopold Zunz. Hódolhatott azonban ifjúi szenvedélyének is, minthogy a szeminárium ún. „alsó tanfolyamában", amely a gimnáziumnak felelt meg, görög nyelvet és irodalmat is taníthatott, de az ő feladata volt a német nyelv és irodalom oktatása is az említett alsó évfolyamokban. Kinevezésében Trefort miniszter előírta számára, hogy meg kell tanulnia magyarul: „Feltételül tűzöm ki, hogy legfölebb négy év alatt a magyar nyelvet annyira elsajátítsa, hogy azt tannyelvül használhassa és azon előadásokat tarthasson."

1

1 Ez az előírtnál jóval 6 Ma: Cesky Tésín, Csehország. Mint osztrák alattvaló az osztrák érettségi bizonyítvány birtokában mentesült a katonai szolgálat alól, és jogában állott helyette egyéves önkéntes szolgálatot teljesítenie. Breslauban is tett érettségi vizsgát, ám ezt ez idő tájt Ausztriában nem ismerték el. 7 Nyomtatásban az Attributenlehre egyik fejezeteként jelent meg. 8 Állítólag azt is rossz néven vették Kaufmanntól, hogy az engesztelés napján „minden jómodort felrúgva" nem megfelelő lábbeliben imádkozott. Nem világos, hogy a szövegben szereplő Filzsocken szó a korabeli szóhasználatban egyszerűen zoknit, vagy esetleg egyfajta mamuszt, papucsot jelölt. KRAUSS 1901 (1902). 13

1. Egyéb berlini kifogásokat említ FRANKL-GRÜN 1896-1901. III. 156. 9 A szervezésére és a megalapítására vonatkozóan ld. GROSZMANN Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. századközepén (1849-1870). Budapest 1917. 72-82, 123. 10 Az Intézet igazgatója a kiváló talmudtudós és rabbinikus tekintély, Bloch Mózes lett, míg Kaufmann mellett Bacher Vilmos nyert még tanári kinevezést. Moshe CARMILLY-WEINBERGER: One bundred years of the Seminary in retrospect. In: The Rabbinicai Seminary of Budapest 1877—1977. A centennial volume. Edited by Moshe Carmilly-Weinberger. New York 1986. 12. 11 KRAUSS. 1901 (1902). 54. (Anhang. A).