Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

MÁZI BÉLA: A Toldy Ferenc-hagyaték

MÁZI BÉLA A Toldy Ferenc-hagyaték Toldy Ferenc (1805-1875) 1875. december 10-én éjjel, életének 71-ik évében meghalt Toldy Ferenc, bölcsész- és orvosdoktor, egyetemi nyilvános rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, a Kisfaludy Társaság elnöke, királyi tanácsos. Toldy tüneményes tudományos pályát futott be, már 1830-ban rendes tagja lett a Magyar Tudós Társaságnak, 1831-től segédjegyző és levéltárnok, majd 1835 és 1861 között titoknoka (mai kifejezéssel: főtitkára) volt az Akadémiának. Mindmáig ő töltötte be leghosszabb ideig ezt a tisztséget. Titoknoki működése nem merült ki az adminisztráció irányításában; megnyitása előtt rendezte és használhatóvá tette az Akadémia könyvtárát. Tudósi és közéleti érdemeire tekintettel 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia Igazgató Tanácsa tagjai sorába választotta. A pesti magyar királyi tudományegyetemen 1833-ban kezdett tanítani, ekkor a dietetika rendkívüli tanára lett, 1844-től az Egyetemi Könyvtárat is igazgatta. 1850ben az esztétika és az irodalomtörténet magántanára, majd 1861-ben rendes tanára lett. 1863 és 1865 között a bölcsészettudományi kar dékánja, míg 1871—1872-ben az egyetem rektora volt.

1 Toldy Ferencet tekinthetjük az első magyar tudománypolitikusnak, aki egyszersmind művelődéspolitikus is volt.

2 Politikumot látott a művelődésben, azt azonban a tudomány eszközeivel kívánta szolgálni. Ezzel a magyar művelődést óhajtotta védeni, s ennek — különösen az abszolutizmus éveiben — rendkívüli jelentősége volt. Toldy az első Magyarországon, aki tudományt és irodalmat átfogó szemlélet birtokában több évtizedig művelődéspolitikai kulcspozíciókat volt képes kezében tartani, és e kulcspozíciók birtokában nem süllyedt kicsinyes párt-, egyetemi és akadémiai klikkharcokba. Óvatossága távol tartotta a napi politikától, nem egyértelműen rokonszenves alkalmazkodóképessége révén viszont a kormányzatokkal együtt tudott működni. Korának nagy tudományszervezője, az abszolutizmus idején egyszerre volt az Akadémia titoknoka, az Új Magyar Múzeum szerkesztője és az Egyetemi Könyvtár igazgatója. E funkciók ellátása mellett szisztematikusan végezte a magyar múlt em1 Toldy Ferencről eddig csak kismonográfiák jelentek meg: KUNCZ Aladár: Toldy Ferenc. Bp. 1907. és WÉBER Antal: Toldy Ferenc. Bp. 1986. (A múlt magyar tudósai) 2 TÓTH András: Toldy Ferenc, a hagyományőrző és tudományszervező = Irodalomtörténet 1980. 428-442.