Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
100 Vekerdi László Erre azonban már nem került sor; Szabó Péter 1914-ben meghalt. Rövid életrajzát a Bolyai-kutatásban részt vállaló több tudóséval, köztük Szabó Sámueléval együtt Szénássy Barna ismertette. 3 6 Wolter v. Eckwehr levelét (K 23/117) majd csak 1965-ben publikálja Sarlóska Ernő, fakszimilében és kommentárokkal megszakított nyomtatásban, Bolyai János — a katona című, forrásokat közlő és forrásértékű tanulmányában. 3 7 Maga Szabó Péter minden követ megmozgatott a Wolternek átadott kézirat megtalálására illetve felkutatására. Egyebek közt érdeklődött egy Wolter v. Eckwehr leszármazott iránt Szekfű Gyulától, aki éppen a Hofarchivban dolgozott ideiglenes fogalmazógyakornokként. Szekfű válaszolt is hűségesen, 3 8 pontosan közölve a kért adatokat, de a kézirat, egy voltaképpeni „Ur-Raumlehre", amely a Lobacsevszkijjel szembeni „prioritás" szempontjából lett volna tudománytörténeti jelentőségű, nem került elő. Azóta is többen keresték (egyebek közt ez is „Szabó Péter örökség"), Dávid Lajos lehetségesnek tartotta, 3 9 hogy lappang valahol, Szénássy Barna is kutatott utána Bécsben. „Ez a kézirat azonban — fájdalom — elveszett, holott abban János szerint »... már az egésznek az alapja le van téve...« , M Lobacsevszkij és Bolyai „egyidejűségének" különös késői elismeréseként az Akadémia IIE Osztályának 1926. márc. 22-i zárt ülésén „Főtitkár Ur átszármaztatja az Akadémiához intézett ama latin nyelvű sürgöny másolatát, melylyel az orosz Kazan-i egyetem rektora az ottani fiziko-matematikai egyesület nevében üdvözölte az Akadémiát, abból az alkalomból, hogy száz évvel ezelőtt Bolyai János és Lobatscheffszky fedezték fel a nem-Eulides-i geometriát!' A 1 A Kazáni Egyetem tehát „eldöntötte" a „prioritás" annyit vitatott kérdését; de Bolyai János gondolatainak a fejlődése, s ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban sorsának alakulása szempontjából elsőrendű fontosságú lenne az elveszett kézirat ismerete. Épp ebben az összefüggésben kerül Sarlóska Ernő tanulmányában központi helyre Wolter von Eckwehr 183 l-es grázi levele, amiben külön kiemeli a János kéziratára vonatkozó rövid néhány sort: „Aztán egy mondat, — és »más semmi«! »Rücksichtlich Ihres Werkes werden Sie Sich wohl nach dem Ausspruche des weltberühmten Gauss verhalten, und wenn Sie mich mit einem Exemplare desselben werden beehren wollen, wird es mich erfreuen.« 36 Adalékok 95. 37 SARLÓSKA Ernő: Bolyai János — a katona. = A Magyar Tudományos Akadémia III. Osztályának Közleményei, 1965. 141—387. (A továbbiakban: B. J. — a katona) 38 MTAKK K 29/182. 39 DÁVID Lajos•. A két Bolyai élete és munkássága. Második, bővített kiadás. Bp. 1979. 151—152. 40 „Sajnos, ennek az értekezésnek nyoma veszett, lehet, hogy megsemmisült, de az sincs kizárva, hogy valamelyik katonai, esetleg Habsburg levéltár mélyén lappang." SZÉNÁSSY Barna: A két Bolyai életútja és a Tentamen tudományos jelentősége = Matematikai Lapok 1978—1983. 3—14. Szénássy Barnáról lásd STAAR Gyula interjúját: A matematikatörténet szerény apostola. In\A megélt matematika. Beszélgetések. Bp. 1990. 117—137. 41 Alexits 1977. 70. 42 Az MTA III. (Math. és Term.tud.) osztályának jegyzőkönyvei. 1926. márc. 22.-i ülés 12. pontja.
