Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Fekésházy-alapítvány 1863-

FEKÉSHÁZY-ALAPÍTVÁNY 1863-* Fekésházy Mihály tokaji uradalmi ügyvéd 1848. máj. 18-án, halála előtt egy nappal kelt végrendeletében

1 úgy intézkedett, hogy vagyonának készpénzzé tétele útján nyert tőke kamatai testvéreit illessék meg halálukig. A testvérek elhunyta után pedig a kamatok felhasználását a „Magyar Kir. Minisztériumra" bízta, oly céllal, hogy ebből egy, a magyar nyelv terjesztését szolgáló alapítvány létesüljön. Fekésházy Mihály utolsó testvére 1855ben halt meg, s ezzel a Fekésházy-alapítvány életbeléptetése aktuálissá vált. Az alapítvány célkitűzése nem kedvezett az akkori politikai körülményeknek, ezzel magyarázható, hogy az ügy a budai cs. kir. Helytartósági osztály útján csak 1858 végén került napirendre. Az intézmény nevében Augusz Antal levéllel

2 fordult az Akadémiához, mint a magyar nyelv ápolására alapított társasághoz, hogy mondjon véleményt a Fekésházy alapítványi cél megvalósításának lehetőségéről. A Helytartósági osztály 1858. nov. 24-én kelt levele az Akadémia 1858. dec. 13-i összes ülésén került felolvasásra, s ugyanez az öszszes ülés a Nyelvtudományi Bizottságot kérte fel, hogy tegyen az ügyben javaslatot. A Nyelvtudományi Bizottság nevében Brassai Sámuel, Czuczor Gergely és Toldy Ferenc elkészítették az alapítvány tervezetét,

3 s miután azt az 1859. febr. 3-i összes ülés elfogadta, továbbította a Helytartósági osztályra jóváhagyás végett. A Helytartósági osztály nem foglalkozott az üggyel, azt elintézetlenül hagyta örökül a m. kir. Helytartótanácsra. A Helytartótanács az 1861. febr. 6-án kelt levelében

4 megkereste az Akadémiát, hogy a Fekésházy-alapítvánnyal kapcsolatban fenntartja-e korábbi javaslatát. Az Akadémia nem kívánt változtatni az eredeti elképzelésén, így a Helytartótanács az Akadémia 1859. évi javaslatai alapján megszövegezte a Fekésházy-alapítvány alapszabályát. Az 1863. márc. 14-én kelt alapítványi levél

5 úgy kívánta az alapító szándékát megvalósítani, hogy a rendelkezésre álló összeg egy részéből a nem magyar ajkú gimnáziumi tanulók számára idegen nyelven írt, a magyar nyelv és irodalom ismertetésére szolgáló „iskolai-, olvasó-, kézi- és tankönyvek" szerzőit jutalmazza. Ez a jutalom 1867-től kezdődően 5 évenként illette meg azt a művet, amely a fenti kitételek mellett, a tudományos alaposság és a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjainak is leginkább megfelelt. Az alapítvány továbbá meghatározott összeget biztosított arra a célra, hogy a nem magyar nyelvű gimnáziumokban tanuló diákok számára, megfelelő jutalomkönyvek ajándékozásával elősegítse az alapítványi el* Ért. 1890.564-566. p. 1 Végrendelet kivonat: RAL 157/1858 2 Ért. 1858.626. p„ RAL 156/1858 3 Ért. 1859. 131-133.p„RAL 123/1859,RAL711/1859 4 RAL 129/1861 5 MTAJk.1.1863.62-65. p„ RAL 107/1863