Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Szilágyi-alapítvány 1862-

SZILÁGYI-ALAPÍTVÁNY 1862Szilágyi István gombkötő mester és pestvárosi képviselő az 1862. máj. 3-án kelt végrendeletében

1 alapítványt tett a Magyar Tudományos Akadémiajavára. A végrendelkező szándéka az volt, hogy a 2000 forintos alapítványának kamataiból minden 10. évben, a megelőző tíz éves időszakban megjelent legjobb, Magyarország történetével foglalkozó munka nyerje el a jutalmat. Az alapítványi tőke Szilágyi István halála után, 1864 augusztusában került befizetésre az Akadémia pénztárába, s ezt követően az Akadémia az 1864. okt. 3-i összes ülésen ismertette az alapítvány részleteit. Tíz év elteltével 1874. márc. 22-én került a Szilágyi-jutalom ügye az igazgatósági ülés, majd pedig az 1874. ápr. 1-jei összes ülés elé, ahol a II. osztály megbízást kapott a Szilágyi-alapítvány ügyrendi szabályzatának a kidolgozására. AII. osztály feladatának eleget téve, az 1874. ápr. 27-én tartott összes ülés elé terjesztette a Szilágyi-jutalom ügyrendi tervezetét.

2 Ennek megfelelően a jutalomra igényt tarthatnak a jutalom kiadását megelőző tíz év alatt magyar nyelven, nyomtatásban megjelent munkák, melyek Magyarország történetét tárgyalják, akár összefoglalóan, akár egyes korszakokra szűkítve. A második és további kiadások is számításba jöhetnek a jutalom kiadásánál, továbbá a díj kiadható olyan munkának is, amely már más akadémiai jutalomban is részesült. A jutalom az illető tíz év alatt megjelent munkák közül a viszonylag legjobbiknak minden esetben kiadható. Az összes ülés a II. osztály javaslatát elfogadta és alapszabályba iktatta.

3 A Szilágyi-jutalmat első ízben az 1874. évi nagygyűlés ítélte oda, az alapszabályoknak megfelelően az 1864-1873 között megjelent legjobb történeti munkának. A Szilágyijutalom történetében ebben az egy esetben a bíráló bizottság ugyanannak a műnek, Horváth Mihály 8 kötetes Magyarország történelmét tárgyaló munkájának egyidejűleg két jutalmat ítélt oda, a történettudományi nagyjutalmat és a Szilágyi-díjat, tekintve, hogy a kérdéses időszakban ezzel a művel nem versenghetett más ilyen irányú szakmunka. 1924-ig, a jutalom fennállásáig az Akadémia hat ízben adta ki a Szilágyi-díjat olyan neves történészeknek, akiknek a jutalmazott műveik a magyar történetírás alapvető forrásai és kézikönyvei. 1. (1864-1873)1874 2. Horváth Mihály: Magyarország történelme. 2. bőv. kiad. 1-8. köt. Pest, 1871-1873. Heckenast. 1 Hitelesített másolat: RAL 1233/1874 2 Ért. 1874.104-105. p. 3 MTA ügyrendje. MTA Alm. 1875.273. p.