Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Lukács Krisztina-jutalom 1881-

LUKÁCS KRISZTI NA-JUTALOM 1881Lukács Móric (1812-1881) publicista, reformpolitikus, az MTA tiszteleti tagja az 1877. máj. 28-án kelt végrendeletében 20 000 forint alapítványi tőkét hagyott az Akadémiára. Az alapítványi összeget tudományos célra, pályakérdések jutalmazására szánta, mely jutalommal az 1874-ben elhunyt feleségének Birly Krisztinának emlékét kívánta megörökíteni. Az 1881. nov. 5-én elhunyt Lukács Móric végrendeletének az Akadémiát érintő pontja

1 az 1881. dec. 19-i összes ülésen volt napirendi téma. Az alapító elképzelése az volt, hogy a 20 000 forintos tőke kamatai évenként Lukács Krisztina-jutalom cím alatt kerüljön kiosztásra, s a jutalom csak abszolút becsű művet illessen meg. A jutalom részletes szabályzatát az 1882. jan. 26-i igazgatósági ülés

2 és az 1882.jan. 30-i összes ülés

3 ismertette, mely szerint az Akadémia minden évben 1000 forint jutalomdíjat tűz ki, felváltva minden esztendőben más-más tudomány köréből vett kérdés megoldására. A tudományterületek, s azok sorrendje a következő volt: széptudomány, nyelvtudomány, történeti tudomány, társadalmi tudomány, bölcselettudomány, természettudomány és matematikai tudomány. így tehát az Akadémia valamennyi osztálya érdekelve volt a Lukács Krisztina-jutalomban, s a soron lévő tudományszaknak megfelelően vettek részt az osztályok a tudományos feladatok formulázásában és elbírálásában. Az eredménytelenül záruló pályázatok esetén az Akadémia döntött arról, hogy a sikertelen pályakérdést újra kitűzzék-e vagy a legközelebbi alkalommal, amikor ugyanazon tudományszak következik, kettős jutalom kiadására kerüljön-e sor. Amennyiben a megfelelő színvonal híján a kettős jutalom sem adható ki, akkor a jutalomösszeg az Akadémia alaptőkéjét növeli. Az ügyrendbe

4 iktatott szabályok alapján a Lukács Krisztina-jutalmat 1883-ban hirdették meg először 1884. évi határidővel. A mintegy négy évtizeden át fennálló alapítványi jutalom hirdetésében a zárt és nyílt pályázatok váltották egymást, de az esetek nagy részében az alapító nemes szándéka nem hozta meg a remélt eredményt. Sok esetben az egyes témák kidolgozására adott megbízások nem készültek el, illetve a pályamunkák nem jutottak el a publikálás stádiumáig. Viszonylagosan a nyelvtudományi kérdések voltak sikeresek, melyeknek nyomán alapvető, ma is kézikönyvként használt nyelvészeti munkák kerültek ki olyan tudósok kezéből mint Simonyi Zsigmond, Balassa József, Munkácsi Bernát, Kunos Ignác, Melich János és Gombocz Zoltán. A jutalom 1924-ben került utoljára kihirdetésre. 1 Ért. 1881.240. p., RALI 198/1881 2 Ért. 1882. 17. p. 3 Ért. 1882.20. p. 4 MTA ügyrendje. MTA Alm. 1883. 119-120. p.