Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - A) A tudósok és kutatók anyagi helyzetének javítása

egyetemekben és más felsőoktatási intézményekben dolgozó kutatói és oktatói személy­zet, továbbá az egészen kiváló adminisztrációs és műszaki (technikai) segédszemélyzet részére járó illetmények olyan összegszerű rendkívüli pótlékkal egészítendők ki, hogy az így élvezett összjavadalmazásuk - a családi pótlékot nem számítva - az alábbi összege­ket érje el: 1. fokozatban, mintegy 600 fő havi 1800-2500 átlagban 2200 forint összilletménnyel, 2. fokozatban, mintegy 1050 fő havi 1200-1800 Ft, átlagban 1600 Ft összillet­ménnyel, 3. fokozatban, mintegy 1500 fő, havi 800-1200 Ft, átlagban 1000 Ft összillet­ménnyel, 4. fokozatban pedig, mintegy 500 fő havi 500-800 Ft, átlagban 650 Ft összil­letménnyel." 3 A végleges létszám csoportonkénti megállapítását, a besorolás feltételeinek kialakítá­sát a rendelkezés a Tudományos Tanácsra és a pénzügyminiszterre bízta. A határozat kitért a kutatók kiválasztott csoportja részére biztosítandó azokra a jutta­tókra is, amelyeket az alakuló ülésen Gerő Ernő bejelentett. így felszólította a pénz­ügyminisztert, hogy a közlekedésügyi miniszterrel és az MTT főtitkárával egyetértésben „biztosítsa, hogy a legfontosabb kutatómunkát végző tudományos munkaerők közleke­dési kérdése megoldassék". Továbbá vizsgálja meg a pénzügyminiszter, hogyan volna biztosítható az I. kategóriába sorolt kutatók részére gyors- és gépíró szolgálat. Azt is kimondta a határozat, hogy ki kell dolgozni a tudósok üdültetésének a tervét. A tervbe vett fizetésemelés előirányzata összesen havi 2,500.000 Ft volt. 4 Már március 4-én levelet küldött az MTT a szakminisztereknek, amelyben március 10-re kért javaslatot az I. kategóriákba sorolandókra az adott tárca területéről. 5 Ugyan­csak javaslatot kértek a szakosztály-titkárok a szakosztály tagjaitól. Megkezd­ték/folytatták a javaslatok kialakítását az erre a célra létrehozott szakbizottságok, majd a Titkárság által szervezett az MDP, a szakszervezetek, a minisztériumok képviselőiből álló „szűk aktívák" formálták tovább az I. kategóriába kerülők listáját. A végső döntést az MDP Tudományos Bizottsága mellett létrehozott „Tudományos Kollégium" hozta, amelynek március 18-i ülésén jelen volt: Révai József, Ortutay Gyula, Hevesi Gyula, Lukács György és az elnöklő Gerő Ernő. 6 Az aktívák által előkészített javaslat 159 nevet tartalmazott. Ebből 45 kutatót (28,2 %) az 1. csoportba (3850 Ft), 114 kutatót (71,8 %) a 2. csoportba (3000 Ft) javasoltak. A javaslat kidolgozásában érvényesülő szakmai és tudománypolitikai megfontolásokat Huszár Tibor részletesen ismerteti. 7 A Kollégium kisebb módosításokkal a javaslatot elfogadta. Úgy határozott, hogy senkinek sem folyósítanak 3850 Ft-nál magasabb fize­tést. A nem dolgozó nyugdíjas tudósokat ki kell venni a névsorból és külön előterjesz­tésben kell kérni a Minisztertanácsot, hogy számukra megfelelő, magasabb nyugdíjat folyósíthassanak. Az állásfoglalás szerint a kiemelt tudósok névsorát a sajtóban nem kell nyilvánosságra hozni. Csak számszerint kell publikálni „rámutatva arra, hogy a besoro­lás nem zárul le, ellenkezőleg a kedvezményezett kategóriába való besorolás további lehetősége megvan". Egy egész tudományág képviselőivel szembeni politikai elfogult­ságot tükrözi a határozatnak ez a mondata: „A jogtudomány területéről senkit sem soro­lunk a kedvezményezett kategóriába." Néhány konkrét személyre vonatkozó módosítás után (Szekfű Gyulát az 1. csoportba kell sorolni, Hedry Endre orvosprofesszort be kell venni a 2. csoportba, Cotel Ernő kohómérnököt „további kivizsgálásig ki kell hagyni", 67

Next

/
Thumbnails
Contents