Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 3. A Magyar Tudományos Tanács szervezete és működési mechanizmusa - D) A Tanács ügyrendje - - A Tanács testületi szervei

elnökség üléseit úgy kell szervezni, hogy az „ugyanazon hónapban tartott szakosztályi üléseken hozott határozatokat megtárgyalhassa és jogerőre emelhesse. Ugyancsak szükséges, hogy a Pártkollégium határozatai közül mindazokat, amelyek az MTT egészének működését érintik, az elnökség saját határozataként elfogadja, és ezzel olyan formát adjon nekik, amely a Tudományos Tanács nem kommunista tagjai számára is jogérvényes és nyilvánosságra hozható".

7 Az előterjesztésben javaslat is szerepelt egy 3 hónapos munkaterv kidolgozására. A Pártkollégium úgy foglalt állást, hogy nincs szükség külön munkatervre. A havonta tartott elnökségi üléseken, mindig „a folyó, értékesebb és nagyobb kérdések kerüljenek sorra (mint pl. most a Központi Fizikai Intézet), másodiknak beszámoló a szakosztályok munkájáról és egyes kérdések a Pártkollégium döntésének megfelelően. Harmadiknak folyó szervezeti ügyek kerüljenek sorra." A gyakorlatban nem ez következett be. Az elnökség igen ritkán ülésezett és a tényleges irányítást a Pártkollégium, illetve az elnök látta el. Az Elnökség nem töltötte be az ügyrendben megfogalmazott feladatkörét. Elsősorban szociális kérdésekkel foglalkozott. így pl. július 23-i ülésén tárgyalta a kiváló tudósok és kiváló tudósok özvegyei nyugdíjának a felemelését, kiemelt tudósok besorolására vonatkozó javaslatokat, segély ügyeket. De véleményezte a tudományos kutatóintézetek kijelöléséről szóló kormányrendelet tervezetét és a Mérés- és Műszerügyi Bizottság felállítására vonatkozó javaslatot. Az elnökségi üléseken általában Gerő, Alexits, Vajda, Rusznyák és Erdős Tamás vett részt. Július 23-át követően nem ülésezett. Ún. „Röpszavazás" formájában foglalt állást nyugdíjemelési javaslatról, kiemelt tudósok besorolása ügyében (szeptember 28., október 10., október 25.). Az utolsó állásfoglalása - ismereteim szerint - november 4-én született „röpszavazás" útján a következő javaslatról: „Mutassuk be akadémikusainknak, tudósainknak Szimonov: Idegen árnyék című darabját december elején a Magyar Színházban." A szakosztályok munkájáról többek között a következőket rögzítette az ügyrend: „A Tanácsnak 3 szakosztálya van, egyenként 9 taggal. A Tanács szakmai munkáját a szakosztályok végzik legfelsőbb fokon. A Tanács szakosztályai élén a szakosztály elnöke áll", akit a szakosztály tagjai választanak. Hogy ki végezte a tényleges irányítást, azt a szövegezés elárulja: „A szakosztály elnöke szoros kapcsolatot tart a szakosztály titkárával. Vele a szakosztály minden kérdését átbeszéli, a szakosztály üléseit együttesen készítik elő és hívják össze. Közösen hívják meg a szakosztály üléseire a külső szakértőket." Nem a szakosztály titkárának a kötelessége az elnökkel való szoros együttműködés, hanem az elnök számára írták azt elő. A szakosztály titkárral foglalkozó ügyrendi rész csak azt rögzítette, hogy „kapcsolatot tart a szakosztály elnökével". A szakosztály ülések fő fünkciója az ügyrend szerint: „egyeztetik és összefoglalják a szakaktívák által már megvitatott anyagot." Az üléseket általában három hetenként tartják. A valóság itt is eltért az ügyrendben foglaltaktól. A három szakosztály igen eltérő módon működött. 1949 október végén készült értékelés

8 szerint a Társadalomtudományi Szakosztály összesen két ülést tartott és nem választottak elnököt. „A tanácstagok nem tartottak szoros kapcsolatot a Titkársággal." A Természettudományi Szakosztály összesen egy ülést tartott, amikor elnököt választott. Heterogén szakmai összetétele miatt, mint tudományos testület, működésképtelennek bizonyult. Titkársága szeptembertől három részre oszlott (matematika-fizika, orvostudomány, mezőgazdasági és biológiai tudományok), és ilyen csoportokba vonták be a tanácstagokat a munkába. Legrendszeresebben a Műszaki Szakosztály működött, ahol korelnök vezetésével 11 szakosztály ülést tartottak. 41