Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
I. - 1. A Magyar Tudományos Tanács létesítése - D) A munka megindulása I7 - E) Felkészülés az alakuló ülésre
stb. minden fontosabb idevonatkozó adatát és nyomon kövesse a külföldi fejlődést. Mindezen adatokat tökéletesen hozzáférhető, könnyen kezelhető formában a legmodernebb regisztráló berendezések, kartotékok és táblázatok segítségével kell rendszereznie. Ez célszerűen automatizált kartotékrendszer lesz a Tanács Titkárságának, ezen keresztül az egész Tanácsnak és az egész magyar természettudományi és műszaki kutatómunkának 'központi kapcsolótáblája' ". A tervezet szerint az adatgyűjteményben szerepeljenek: „Az összes magyar tudományos intézet adatai: szervezet, személyzet, feladatkör, állandó munka, alkalmi munka, kutatási irányok és főbb eredmények, felszerelés, műszerek, könyvtár. Az összes gyárak és üzemek, számbajöhető nagyobb mezőgazdasági üzemek és termelőszövetkezetek idevonatkozó fontosabb adatai: termelési ágak, gyártmányok, szervezet, tudományos személyzet." Továbbá „az illetékes kormányszervek, szakminisztériumok, legkülönbözőbb tanácsok, ösztöndíj tanács, közegészségügyi tanács, stb. Szakszervezetek, iparigazgatóságok. Tervhivatal, tudományos egyesületek, stb. rövid személyzeti és hatásköri adatai. A főbb külföldi tudományos intézetek, a tanácshoz hasonló szervezetek és tudományos tájékoztató irodákra vonatkozó adatok. Az összes számbajöhető külföldi folyóiratra, referáló és tájékoztató közleményre, évkönyvre és egyéb összefoglaló kiadványra, a napi sajtó megfelelő részére vonatkozó adatok." Az elképzelés szerint a begyűjtött adatokat a statisztikusok a Titkárság közreműködésével kartotékokon rögzítik. „E kartotékrendszernek a lehető legtöbb kérdésre kell válaszolni tudnia. Az adatok összegezése a magyar tudomány szervezetének áttekintése, a Tanács, a tudományos intézetek, ipar és mezőgazdaság és a kormányzati szervek közti összefüggés, a Tanács szervezete és ügyrendje és végül a tudományos tervek ('Országos Tudományos Terv') hatalmas áttekinthető és célszerű automatizált táblázatokban állítandók össze. A kartoték- és táblázatrendszer a változásoknak megfelelően állandóan kiegészítendő és a szükségletnek megfelelően továbbfejlesztendő, illetőleg specializálandó." Ha megtörtént a kartoték- és táblázatrendszer kiépítése „a Titkárság sorozatos bemutatáson ismerteti irodájának működését. Gyakorlatilag bemutatja táblázat- és kartotékrendszerének használatát. A Tanács és a szakosztályok minden egyes tagjának tisztában kell lennie azzal, hogy tájékozódhat villámgyorsan pl. az egész magyar termelés összefüggéseinek kérdéseiben a táblázatok segítségével és hogy kaphat felvilágosítást a magyar kutatómunka mennyiségi és minőségi kérdéseiről a kartotékrendszertől, hogy oldhat meg gyakorlatilag egy recionalizálási kérdést, stb." Az adatgyűjtés 1948 decemberében megkezdődött. A kérdőívek kialakítása, egyeztetése október, november folyamán megtörtént, a minisztériumok december közepéig közölték a Tanács Titkárságával azoknak az intézményeknek, vállalatoknak a címét, ahol tudományos kutatómunka folyt, ahová a kérdőíveket javasolták kiküldeni. Szóbei László 1949. január 7-én kérte fel a minisztereket, hogy a kérdőíveket küldjék ki az intézményeknek azzal az utasítással, hogy január végéig a kitöltött kérdőíveket juttassák el a Tudományos Tanács Titkárságához. A kitöltött kérdőívek nagy része január végére, február közepére megérkezett a Tanács Titkárságára. A Titkárság külső munkaerőket vett igénybe az adatok feldolgozására. (Január végétől 8 főt alkalmaztak, február, március folyamán és áprilisban 7 főt, májusban 4 főt.) Alexits február 25-én, a Tanács alakuló ülésén arról tett említést, hogy mintegy 1000 intézet és 7000 személy adatait gyűjtötték össze. A kiküldött kérdőív 1 7 igen sok kérdést tartalmazott. A személyi adatokon belül az akkor szokásos kérdések is szerepeltek: Volt-e katona, mikor, milyen rangban, milyen 21
