Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 4. A személyzeti munka - B) A Személyzeti Osztály működése

sok ne érezzék magukat feszélyezve egy körükbe nem tartozó egyén jelenléte által. Ahol ez a veszély a szakosztály titkára szerint fennáll, ott el kell tekintenünk a Személyzeti Osztály munkatársainak részvételétől."

2

4 A megfigyelő szerep miatt nemcsak „a nem elvtárs tudósok" idegenkedtek a személyzeti referensek jelenlététől. Az MDP Káderosztályával való szoros kapcsolat következtében - nem alaptalanul - a pártközpont meghosszabbított karjának tekintették a Személyzeti Osztályt. Ráadásul a Személyzeti Osztály olyan feladatokat is vállalt, amelyek szintén nem növelték népszerűségét az apparátuson belül. „Figyelemmel kísérjük fokozottabb mértékben az elvtársak munkához való viszonyát. A késéseket felszámoljuk, az éberséget fokozzuk. A munkaterv tartalma alatt legalább kétszer munkaidő után az irodahelyiségekben vizsgálatot tartunk. (!) A Titkársággal egyetértésben minden osztályon bevezetjük a jelenléti ívet, melyet az osztálytitkárnők 8

ю-ког a Személyzeti Osztályon tartoznak bemutatni. Minden osztályon távozási könyvet vezetünk be, melybe a munkaidő alatt hivatalos ügyben távozó tudományos munkatársak bevezetik, hogy hány órakor, hová mentek."

2

5 A jó együttműködés a Személyzeti Osztály és a szakosztályok között még őszre sem alakult ki, mert a hathetes munkatervben továbbra is feladatként szerepelt: „Szorosabbá tesszük a kapcsolatot a Személyzeti Osztály és a szakosztályok között. Problémáikat közösen oldjuk meg és igyekszünk a legnagyobb mértékben kollektív kádermunkát végezni."

2

6 A jelentésekből, beszámolókból az derül ki, hogy elsősorban a Műszaki Szakosztály és a Személyzeti Osztály között jöttek létre feszültségek, amelyek kihatottak a Titkárság egész működésére. Erdős Tamás a Titkárság önkritikájában az öt és féloldalas jelentésből másfél oldalt fordított a Személyzeti Osztály munkájára és ezen belül jelentős részt a Személyzeti Osztály és a Titkárság, a Személyzeti Osztály és a Műszaki Szakosztály viszonyára. Erdős Tamás konkrétan két nézeteltérést említett meg. „Nézetünk szerint a tudományos káderek elbírálásánál igénybe kell venni az illető szakterület tudósait és mindig az egész területet, az összes rendelkezésre álló kádert kell nézni és nemcsak az egyes különálló esetet. Továbbá nem lehet és nem szabad mechanikusan szétválasztani a szakmai és politikai káderezést."

2

7 A másik „véleménykülönbség" Erdős szerint a Titkárság jelentőségének, fontosságának lebecsülése volt. Ezt azzal próbálta alátámasztani, hogy a Személyzeti Osztály nem tett meg mindent, hogy megfelelő szakemberekkel megerősítse a Titkárságot. A gépírónők munkába állítását is ímmel-ámmal csinálta, majd „kezdőket erőszakolt rá a Titkárságra". Sok vitára adott alkalmat a munkáskáderek kérdése. Mind a Személyzeti Osztályon, mind a Műszaki Szakosztályon dolgoztak fiatal emberek, akik a titkársági munka mellett végezték a műszaki főiskolát. „A Személyzeti Osztály véleménye az, hogy munkáskádereink a tudományos munkatársak hathatós támogatása mellett rövid idő alatt önálló tudományos munkakört kaphatnak. Véleményük az, hogy ebben a tudományos munkatársaktól kellő támogatást nem kapnak, sőt egyenesen akadályozzák őket." Erdős úgy vélekedett, hogy a munkáskáderek komoly segítséget jelentenek a munkatársaknak, de azt is vallotta, hogy „műszaki főiskolás munkáskádereinket önálló tudományos munkakörrel megbízni a magyar tudomány legfelsőbb irányító szervének titkárságán, a káderek összetörésének politikája... erről a kérdésről munkáskádereink mást hallanak a Személyzeti Osztály részéről, és mást a Műszaki Osztály részéről." Erdős megállapítja: a Személyzeti Osztály és a Műszaki Szakosztály bizalmatlan egymás iránt „...ügyük közügy, és megérett arra, hogy azzal a Titkárság és pártszervezetünk vezetősége foglalkozzék. Véleményem szerint elvtársakról lévén szó, komoly kritika és önkritika tárgyát kell, 151