Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
1956 őszén az egyetemi, akadémiai autonómia visszaállítására, a tudományos minősítési rendszer megváltoztatására irányuló és még 1957 tavaszán is megnyilvánuló törekvések visszaszorítására a politikai vezetés különböző szervezeti intézkedéseket tett. Részben ilyen szerepet kapott a kormány tanácsadó szerveként létrehozott Tudományos és Felsőoktatási Tanács. Az Akadémián is szervezeti változtatásokra, a felső vezetés és az osztályok irányító tevékenységnek szélesebb alapokra való helyezésére, nem utolsó sorban politikai megerősítésére került sor 1958-ban. Az elnök tanácsadó testületeként, illetve két elnökségi ülés közötti időszakban az elnökség hatáskörének gyakorlására létrehozták az Elnökségi Tanácsot (elnök, alelnökök, főtitkár, akadémiai titkárok). Ez az új szerv készítette elő az elnökségi üléseket, felkérésre véleményezte az elnök, a főtitkár tervezett intézkedését, tagjai útján felügyeletet gyakorolt az osztályok felett, segítette az osztályvezetőségek munkáját. Havonta egyszer ülésezett, határozatait szótöbbséggel hozta. Az osztálytitkárok munkájának támogatására az osztályülések nem akadémiai tag osztálytitkár-helyettest választhattak. Az osztályvezetőségek tanácskozási jogú tagként bevonhatták a munkába az osztályhoz tartozó intézetek vezetőit, illetve tudományos fokozattal rendelkező vezető munkatársait. Ezzel növelni lehetett a vezetésben a megfogyatkozott párttagok számát, ami ugyanakkor lehetővé tette fiatalabb kutatók bevonását is az Akadémia irányító munkájába. Az elnökség hatáskörének kibővítését, az osztályok önállóságának csökkenését jelezte az alapszabálynak az az új pontja, amely kimondta, hogy az osztályvezetőségek, az osztálytitkár, az osztálytitkár-helyettes megválasztását az elnökség hagyja jóvá. Ezek a változások jelentek meg az alapszabály 1958-ban bekövetkezett módosításában. Újabb változtatásra 1960-ban került sor. Ebben az évben az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte az 1949-es Akadémiáról szóló törvényt és az ekkorra már joggyakorlattá vált törvényerejű rendelettel (22.) a parlament helyett az Elnöki Tanács szabályozta az Akadémia működését. Az alapszabályjóváhagyása is alacsonyabb szintre került, a törvényerejű rendelet (tvr.) szerint ezt a jogot a kormány gyakorolta. A tvr. a változtatást azzal indokolta, hogy „az eltelt évtized gyakorlati tapasztalatai megmutatták a további előrehaladás útját, kialakíthatóvá tették azt a feladatkört, amelynek sikeres betöltésére a Magyar Tudományos Akadémia hivatott, továbbá tisztázták azokat a szervezeti követelményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy célját és feladatát betölthesse". A tvr. az Akadémia célját részben az 1956-os alapszabály meghatározásának felhasználásával fogalmazta meg. Az 1949-es törvényhez képest az Akadémia feladatainak meghatározása reálisabb lett. Nem szerepelt az országos kutatási terv kidolgozása, valamennyi kutatóintézet tudományos irányítása, helyette első helyen akadémiai feladatként a tudomány művelését jelölték meg, továbbá a kutatások szervezését, irányítását és összehangolását, az elméleti és kísérleti alapkutatások, valamint az alkalmazott tudományok körében folytatott elvi jellegű kutatások terén. Itt jelenik meg először az alapkutatás kifejezés használata az Akadémiáról szóló állami szabályozásban. Az Akadémiáról szóló legfelsőbb jogszabályba is bekerült, hogy a dialektikus materializmus alapján műveli az Akadémia a tudományt. A tvr. ugyan még rögzítette az Akadémia vezető szerepét a tudományos élet országos irányításában, de ez a megfogalmazás már érzékeltette azt is, hogy az irányításnak csak egyik résztvevője. Növekedett a Kormány irányító szerepe az Akadémia működését illetően. A tvr. szerint a Kormány kijelöli azokat a feladatokat, amelyek az Akadémiára a tudományos 30
