Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
felhasználva az eltelt évek tapasztalatait, új szerkezetben, logikusabb rendben, árnyaltabb fogalmazásban foglalta össze az Akadémia sokirányú tevékenységének szabályait. (21.) Ez az alapszabály az Akadémia feladatát az egész magyar tudományos élet elvi irányításában és a kutatómunka fő irányainak összehangolásában jelölte meg. Megmaradt természetesen a törvényben meghatározott országos tudományos kutatási terv készítésének kötelezettsége, de a tervezésben a feladatok ezen túlmenően finomodtak, egyrészt megfogalmazódott a hazai tudományos kutatás fő irányelvei kidolgozásának, másrészt az akadémiai kutatási terv elkészítésének szükségessége. Új elemként jelent meg az időközben megszerveződött egyetemi tanszékeken és közgyűjteményekben folyó akadémiai irányítású kutatás. A célok között helyet kapott a dialektikus materializmus alapján történő „tudományművelés". A szervezeti rend helyreállt és az akadémiai szervezetek élére a közgyűlés került. Az új alapszabály rögzítette azt a tényt is, ami az előzőben nem szerepelt, hogy az elnököt tisztségében az Elnöki Tanács, az alelnököket és a főtitkárt a Minisztertanács erősíti meg. Új funkcionáriusokként megjelentek a főtitkár helyettesei, az akadémiai titkárok. Új fejezetben rögzítették az akadémiai intézetek és támogatott kutatóhelyek helyét az Akadémia szervezetében. Egyszerűsítették az osztályok vezetését, megszüntették az osztályelnöki funkciót és az osztályok irányítását teljes jogkörrel az osztálytitkárok vették át. A külföldön dolgozó magyar tudósokkal való hivatalos kapcsolat megszakítása az alapszabály azon pontjának kimaradása is jelezte, — ami még az 1949-es alapszabályban szerepelt — hogy „a magyar nép érdekében külföldön tevékenykedő magyar tudósok akár belső, akár külső tagokul választhatók". A tagajánlásnál megszűnt az osztályoknak az a lehetősége, hogy közvetlenül ajánljanak új tagot a közgyűlésnek. A tagválasztás rendjét úgy szabályozták, hogy az ajánlók javaslatai alapján az osztályok szavaznak a jelölésről és az osztályok javaslatai alapján az elnökség határoz, hogy kiket terjeszt elő a közgyűlésnek megválasztásra. Kimaradt az alapszabályból az elnökségnek az a gyakorlata, amely szerint a tagválasztásokra vonatkozó közgyűlési határozatokat az elnökség erősíti meg. A tagválasztásnak az időközben kialakult új tudományos fokozatok rendszeréhez való igazodását jelzi az a feltétel, amit a levelező tagok megválasztásával összefüggésben fogalmaztak meg: levelező taggá a tudományok doktorai választhatók. Az új alapszabály részletesen felsorolta az elnök feladatait és első helyen azt szögezte le: „Az Akadémia munkáját az elnök irányítja". Az alapszabály részletesen tartalmazta a hivatali egységek (elnökségi titkárság, szaktitkárságok, egyéb hivatali szervek) feladatait. Legalizálta az alapszabály a tudományos osztály jellegével működő önálló csoportok létét, felállításuk módját. Külön fejezetben jelent meg az Akadémia kapcsolódása a tudományos utánpótlás rendszeréhez. Újra helyet kapott külön fejezetben a könyv- és folyóiratkiadás. A tanácskozó tagok tényleges helyzete tükröződött abban, hogy már csak a „vegyes intézkedések" között úgy említik meg őket, hogy „e címüket továbbra is használhatják". Ez az alapszabály csaknem másfél évtizeden keresztül szerkezetében és előírásaiban alapjául szolgált a részleteiben változó utódainak. 29
