Domsa Károlyné, Fekete Gézáné, Kovács Mária (szerk.): Gondolatok a könyvtárban / Thoughts in the Library (A MTAK közleményei 30. Budapest, 1992)
KÖNYVTÁR ÉS HAGYOMÁNY – LIBRARY AND TRADITION
F. Csanak Dóra A másolatok készítését többnyire az Akadémia fizette, de voltak ifjak, akik ingyen vállalkoztak ilyen munkára (természetesen csak Magyarországon). 7 Ez a gyűjtemény lényegében a 18. századi történettudósok, elsősorban Kovachich Márton György célkitűzésének megvalósítását ill. folytatását jelentette, aki 1791-ben tudós társaságot szervezett, hogy az általa létrehozott történeti másolatgyűjtemény alapján forráskiadványokat hozzon létre. A másolatok a Könyvtár megnyitásáig a Károlyi-Trattner-ház I. emeletén, tehát szintén a levéltárban kaptak helyet. Történeti forrásokon kívül kisebb számban más, pl. szépirodalmi művek kéziratait is lemásoltatták: így Bessenyei György kéziratban maradt műveit a pápai bencés könyvtár, illetve a pesti pálosok gyűjteményében. (Ma RUI 4-r. 17/I-II. jelzet alatt.) Ezek a munkálatok a szótárhoz, a nyelvemlékekhez és a történeti források gyűjtéséhez aktív, tudatos gyarapítási és gyűjtőtevékenységet jelentettek: a Társaság tagjai felkutatták az egyházi és magánkézben, ill. közgyűjteményekben található fontos kéziratokat. Döbrentei pl. kifejezetten nyelvemlékek kutatása céljából több, az országban lévő levéltárba elutazott (Jászó, Pozsony, Nagyszombat, Q Komárom, Palota stb.). Másolatokon kívül eredeti művekkel is gyarapodott a gyűjtemény az Akadémia tevékenysége kapcsán: az 1931 -tői kezdve a tudományos osztályok által kitűzött és különböző más pályatételekre érkezett kéziratokkal, valamint a bírálatra és kiadásra beküldött művekkel. Ezeket két-két kijelölt bíráló véleményezte, de ha kiadásra javasolták is őket, erre nem okvetlenül került sor. így maradt a Kézirattárban több más egyéb mellett Zakál György Az Eörségh Leírása c. munkája 9 vagy Jankovich Miklós Magyar Könyvtár c. 1841-ben kiadásra elfogadott kézirata, amelynek kiadását az elnökség még 1845-ben is megerősítette, de a mű a szerző 1846-ban bekövetkezett halála után a Kézirattárban maradt, s mivel Jankovich nem tüntette fel rajta a nevét, több mint egy évszázadig nem volt azonosítva. 1 0 Előfordult, hogy az Akadémia nem tartotta kiadásra alkalmasnak valamely kéziratot, pl. Tunyogi Csapó József Bethlen Gábor-levelezés kötetét, mivel azonban a benne lévő levélszövegeket hasznosnak ítélte a kutatás számára, közölték Tunyogi Csapóval, hogy szívesen elfogadnák művét ajándékképpen a Kézirattár gyarapítására. 1 1 Az első tudóshagyatékot, Kresznerics Ferenc nyelvész könyveit, kéziratait és pénzgyűjteményét, mint már szó volt róla, 1834-ben Teleki József vásárolta meg a Társaság számára. Az Akadémia fontosnak tartotta ugyan más írók és tudósok hátrahagyott kéziratainak megszerzését is, de csak a kiadhatónak tartott kéziratokra korlátozta megvásárlásukat. Ilyen szempontból vizsgálták meg a Kazinczy özvegye, Török Sophie által már 1831-ben eladásra kínált Kazinczy-kéziratokat: „A Társaság rendszabásainál fogva egyedül oly iratokat vehet által, melyeket 44 Thoughts in the library "
