Domsa Károlyné, Fekete Gézáné, Kovács Mária (szerk.): Gondolatok a könyvtárban / Thoughts in the Library (A MTAK közleményei 30. Budapest, 1992)

KÖNYVTÁR ÉS KORSZERŰSÉG – LIBRARY AND MODERNITY

Tudósok tudása: természettudományi információellátás szervezésre. A vezetésnek megvannak, meg is voltak a felső szintjei, minisztériumok, Akadémia, Tudománypolitikai Bizottság, amelyeknek törődni kellett volna ezen országos horderejű dolgokkal, ám az ügyet sohasem karolták fel, a figyelmeztetések, panaszok falra hányt borsóként peregtek le róluk. Még a helyzet felismeréséig se jutott el a szakmai és hatósági felső szint, nemhogy intézkedési tervekig. Ment minden a maga útján, ahogy esett, úgy puffant. Tele az ország csonka-bonka sorozatokkal, az irodalmat nem közreadó, hanem elrejtő könyvtárakkal, minden szakértelem nélkül, sőt tudományos ambíciók nélkül szerzeményező könyvtárfelelősökkel, „mit lehet még lemondani?" hozzáállású vezetőkkel. Érdekes módon, a kutatói sirámok közt se igen szerepel az információhiány. A műszer, a vegyszer, az utazás tűnik a legnagyobb fogyatékosságnak, nem az információs lépéstartás lehetetlensége. Ez azért különösen szomorú, mert a természettudományokat világszerte ugyanúgy kutatják, ugyanazok a kérdések, ugyanaz a megközelítés módja. Elvileg mindenki ugyanazt a szakirodalmat olvassa, ez formálja gondolatait. Hogy hogyan, azt kisebb részben tehetsége, nagyobb részben pedig az dönti el, hogy mennyire ismeri a többiek gondolatait, eredményeit, amit többek közt az határoz meg, mennyire fér hozzá e gondolatokhoz. Az olvasást semmilyen konferencia, személyes kapcsolat nem pótolja. A tudomány információból termel információt, nem véletlen tehát, hogy ez az input a döntő az eredményességben, minden egyéb csak másodlagos. Hogy a tudósok a fontos információkhoz hozzájussanak, biztosítani kell, hogy hozzá is juthassanak. Elérhetővé kell tenni számukra témájuk, tudományágtik teljes szakirodalmát. Erre közvetlenül nincs mód, még a leggazdagabb országokban sem. Hazánkban, helyzetünkben az egyetlen megoldás az országos természettudományi könyvtárak létrehozása. Szükség van diszciplínánként egy-két olyan könyvtárra, amelynek állományát a diszciplína egészére nézve alakítják ki. Ezekben a tudományág szakirodalmának legalább 60-80%-át koncentrálni kell, mégpedig felülről lefelé haladva a hierarchiában. E folyóiratok körének kijelölésére ma már megbízható módszerek vannak, az informatika, a bibliometria, a tudománymetria segítségével jól be lehet határolni őket, több szempont szerinti rangsorolásuk is elvégezhető. Ha a megfelelő állomány megvan, akkor már csak a gyors másolatszolgáltatás feltételeit kell megteremteni. (Szándékosan nem a közkeletű és olyannyira lejáratott gyorsmásolat szolgáltatás tagolást alkalmaztuk.) Erre képes könyvtár ma Magyarországon jóformán nincs.

7 A legrosszabbak közt találjuk az önálló nagykönyvtárakat. Ezek fő fogyatékossága az elbürokratizálódottság, mind a szervezetben, mind a hozzáállásban. A kisebb könyvtárak említett nehézségeihez a másológép hiánya is hozzájárul. Szerencsére a gyorsaság feltételeinek megteremtéséhez nem is annyira pénz, mint vezetés és szervezés szükséges. Hogyan történhet a legcélszerűbb módon, szegénységünket is figyelembe véve Gondolatok a könyvtárban " 185