Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

277 Hozzákezdve a védelem feladatainak ellátásához, Eötvös Károly számára két tényező vált furcsává: az egyik Móric törvénytelen őrizetben tartása, a másik: a szeklencei tutajosoktól fizikai erőszakkal kisajtolt vallomás. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Bary vizsgálóbíró mindent Móricra épített, ha ő visszalép, összeomlik a vád. A világtól való elzárás a biztosíték arra, hogy módszeres megdolgozással koronatanúként szerepeljen. Eötvös megtette a szükséges lépést annak érdekében, hogy Scharf Móricot kiszabadítsa a vármegye kezéből, de az igazságügyminiszterhez írott beadványa teljesen eredménytelen volt. Pauler közismerten antiszemita érzelmű volt, és ő maga is kívánta a gyanúsított zsidók példás megbüntetését. A bírói függetlenség tiszteletben tartása ürügyével szabad kezet adott a nyíregyházi törvényszéknek. A tutajosoktól kicsikart vallomás a hullaúsztatásról szintén felkeltette Eötvös figyelmét. Szilárdan meg volt győződve, hogy a vádlottak nem követték el a nekik tulajdonított rituális gyilkosságot, ennek következtében semmi alapja sem lehet a körülményesen kigondolt hullaúsztatásnak. Eötvösben kezdettől fogva az a meggyőződés munkált, hogy a Csonkafüzesben partra vetődött hulla Solymosi Eszter teteme lehet. Célul tűzte ki, hogy elemző kritika tárgyává tegye a négy orvosszakértő álláspontját. A védelem tevékenységének kibontakozása az antiszemita erőket újabb dühödt támadásra késztette. A képviselőház 1882. október 11-i ülésén Ónody Géza interpellációt intézett az igazságügyminiszterhez, amelyben szóvá tette, hogy az ügyészi teendőkkel megbízott és Nyíregyházára küldött Havas Imre hamis tanúzásra akarta rávenni az egyik fogházőrt, ónody itt nem állt meg, hanem nyíltan megtámadta Kozma Sándor királyi főügyészt is. A következőket mondotta: »... az állami főügyész úr Nyíregyházán négy napig történt időzése után, midőn Tiszaeszláron megjelent s ott a vizsgálóbíróval első ízben találkozott, mindjárt ezen első találkozása alkalmával kijelentette a vizsgálóbírónak, hogy a jövőben semminemű elfogatásokhoz hozzá nem járul... Kozma Sándor főügyész úr, Farkas Gábor eszlári bíró előtt azon nézetének adott kifejezést, hogy ő nem hiszi, mintha ama pórleányt, Solymosi Esztert, a zsidók ölték volna meg, és ugyanakkor azt állította, hogy ő tudja, hogy az egészet 5-6 úr csinálta. Szóról szóra idéztem a főügyész úr szavait. Ha tehát a főügyész úr már akkor tudta, hogy Solymosi Eszter meggyilkolásában 5-6 úr a bűnös, ellenben a sakterek és a bűnrészességgel vádolt szövetségeseik ártatlanok: csodálatos, hogy az állami főügyész úr, ahelyett, hogy a bűnösöket megnevezte volna, hallgatásával magamagát is a bűnrészesség gyanúja alá veti (Elénk derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon) .. .«

2

1 21. KNapló, 1881 -1884. 7. köt. 28.1.