Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
87 nagy tetszést keltett, éltette Mikszáthot, a bohémek egyik vajdáját, s kéri, hogy máskor is jöjjön el körünkbe, hol „Palócz Kálmán olyan szépen muzsikál a legnagyobb Palóc Kálmánnak" - Ezután Mikszáth és Fáy Gyula egy-egy tósztban egymást köszöntötték fel... ... A tósztok elhangzása után éjféltájban oszladozni kezdett a társaság, s Mikszáth hétfőn reggel Szabó Endre társaságában Budapestre utazott.« 4 A rimaszombati felolvasásról huszonhat év műlva, 1919-ben Szabó Endre megemlékezett a »Cigányvilág« című kötetében »Mikszáth felolvasása« c. történetben, amelyet a következő sorokkal vezetett be: »Ki hallotta valaha és valahol Mikszáthot felolvasni? Én hallottam. De messze kellett érte menni. Egészen Rimaszombatba... Megérdemli az utat, hogy meghallgassam a felolvasó asztalnál őt, akit sohasem lehetett Budapesten rávenni, hogy felolvasson, mert azt mondta: „minek? hiszen beszélni én csak palócul tudok, azt meg itt senki sem érti" .. .« 5 Mikszáth 1893. máj. 1-én indult haza Budapestre, amire megérkezett otthonába, közérzete igen rossz volt, mint a későbbiekben kitűnt, nem szokásos gyomor-bántalmai kínozták, hanem tífuszos betegség lett rajta úrrá. * Mikszáth Kálmán rimaszombati felolvasó útjáról már súlyos betegen tért haza. Betegségéről Mikszáth Kálmánné »Visszaemlékezésed-ben így ír: »Egy-két évvel később Rimaszombatba hívták, egy régi kedves tanárja, Baksay István jubileumára. Nagy örömmel igyekezett, különösen midőn Baksay maga is eljött őt meghívni, de az utolsó napokban kissé rosszul érezte magát, én félve, hogy megbetegszik, megkíséreltem lebeszélni. — Nagyon szeretnék elmenni — mondta —, mert boldog volnék, ha lelkemet megfürdethetném a régi édes gyermekkori emlékekben. El is ment. Három nap múlva sürgönyt kaptam tőle, hogy estére megérkezik. Nagyon megdöbbentem, mert a sürgöny nem a szokásos szöveg szerint volt megfogalmazva. Nem állt benne, hogy estére „túrós csuszát" kérek. Sohasem mondta nekem, hogy miért szokta ezt sürgönyözni, de én tudtam, hogy ezzel azt akarta jelezni, hogy nem beteg, nincs semmi baja. A tú4. I.h. 2-3.1. 5. I.m. 136-137.1.
