Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
297 korábban utaltunk - a per hallgatóságát és azokat a köröket, amelyek vakon bíztak a nyomozati eljárásban, igen kellemetlenül érte, és ezért indulataikkal a védők ellen fordultak. Arra is felhívtuk már a figyelmet, hogy Mikszáth jelezte karcolataiban a közönség negatív reagálását, és nemcsak jelezte, hanem minősítette is ezeket. Két ízben is bemutatta és jellemezte a védőket. 8 7 Ezekben a írásaiban Mikszáth a tőle megszokott erővel eleveníti meg a védők egyéniségét és a perben elfoglalt helyüket. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy a per népszerűtlenségét vállalják, és Eötvösről külön megjegyzi: »A borsot és paprikát ő kezdte a kellőnél nagyobb mértékben vegyíteni. De a közönség, bár szeret ellene panaszkodni, ha hallatszanak is szemrehányó hangok, hogy jobb lett volna bele nem ártania magát ebbe az ügybe, használná erejét inkább a parlamentben, mégis őt hallgatja legfigyelmesebben*. 8 8 A mikszáthi tudósítások és beszámolók szövegét végigolvasva mégis úgy tűnik, hogy a védelem tevékenységének megítélésében Mikszáth nem tudta magát teljesen függetleníteni a tárgyalóteremben uralkodó hangulattól. Érzékenyen reagál a védőügyvédek keresztkérdéseire: amikor Eötvös feltárja Péczely Kálmán börtönviselt múltját, Mikszáthban felülkerekedik a szánalom, és rezignáltán szól Eötvös felfogásáról: »Eötvös egy nagy kombinált húzást tett megint: elütött egy bástyát e rettenetes sakkjátékban. Csakhogy szabade eleven, érző emberekkel sakkozni?« 8 9 Ironikusan kommentálja, hogy Eötvösnek nem sikerült rábizonyítania Farkas Gábor eszlári bíróra a tanúk befolyásolását. 90 Ehhez hasonló felhangok másutt is érezhetőek. A harmadik terület, ahol Mikszáth nem tudott teljesen úrrá lenni saját érzésein, a vármegye szerepének megítélése. Annak megvizsgálása, hogy a vád kialakításában milyen speciális szerepe volt a megyei autonómiára támaszkodó vizsgálatnak, olyan jogtudományi kérdés és feladat, amelynek megoldására nem vállakozhatunk. De e speciális vizsgálatoktól függetlenül számos olyan mozzanata volt az eljárásnak, amely egyértelműen arra mutatott, hogy a helyi hatalom a tanúkihallgatások stb. során számos olyan közigazgatási előíráson túltette magát, amelyet a központi hatalom már akkor visszaélésnek minősített. De a fennálló viszonyok között a királyi ügyészségnek, de még a miniszternek sem volt joga a helyi törvényhozás tevékenységét felülbírálni. Úgy tűnik, hogy a tiszaeszlári per volt a megyei autonómia utolsó fegyverténye ... 87. A védők 161-163., 164 - \67A nyíregyházi tárgyalásról 242 - 249. 88. 243 : 36 - 244 : 2. 89. 174 : 20-21. 90. 241 : 19 - 27.
