Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
292 válassza el legalább ezektől... akiket gyűlöl, akiktől el van szakadva örökre«. 5 6 A bíróság tárgyalásról küldött beszámoló nem alkalmas terrénum a pszichológiai észrevételek tárgyalására. Mégis amikor Scharf Móric a kérdések pergőtüzében állt, Mikszáth megdöbbenten meditál a lélek ismeretlen bugyrai felett: »Mert átkozott az ő élete örökre. Átkozott, ha nem beszél igazat, és átkozott, ha igazat beszél. Az ő szerepe a legszomorúbb. Hol veszi hozzá vajon az erőt vagy a gyengeséget? Hol van ezeknek a csodálatos forrása? Jó volna tudni, hogy be lehetne hányatni örökre, soha senki se meríthessen ebből a forrásból ilyen erőt vagy ilyen gyengeséget. Nagy bűnök mindig voltak, amelyek megdöbbentették az érzékeny lelkeket. Ember megölt embert gyakorta. De hogy a természet megöli önmagát valakiben, annak most itt az élő példája.« 5 7 »A kis szörnyeteg! — fűzi tovább elmélkedését Mikszáth. — Mert szörnyeteg a kis Móric, akárhogy vesszük is a dolgot. Egy anya ült mellettünk, az így szólt Ónody Gézához: — Hallom, amit beszél, és látom őt, de mégsem hiszem, hogy az igaz, amit hallok és látok. Ezzel ki van mondva Móric felett az ítélet. Aláírja minden ember. Borzasztó volna a fenevadnál is az idegenkedés, az a vérfagyasztó érzéketlenség, mellyel szülője irányában viseltetik.. .« 5 8 Scharf Móric magatartásának és vallomásának lélektani boncolása vezette Mikszáthot már két héttel a tárgyalás megkezdése után arra a következtetésre, hogy »a bűnügy első részének „omlatag alapja" a Móric vallomása, ebben a vallomásban okos ember nem hisz, lehetetlen hinnie, de két dolog bizonyos, s ez az, hogy Eszter nincs meg, s hogy Esztert a zsinagóga tájékán látta halandó emberi szem utoljára. Az egész első részből nem maradt fel egyéb figyelmeztető tény. De ez a kettő legalábbis figyelemreméltó*. 5 8 Más helyütt úgy nyilatkozik Mikszáth, hogy a pör első részét Atlaszként Scharf Móric tartotta vállán, a második részét a tutajos Matej. »Ezen a két kacsalábon forgott a vár, ahogy a mesékben szokás mondani. Az pedig itt igen helyes hasonlat, mert ez a pör is nemsokára mese lesz, mióta a vár, kártyavárrá olvadt.* 6 0 Scharf Móric személye, eltorzult egyénisége a per egész ideje alatt foglalkoztatta Mikszáthot. A tárgyalás vége felé, amikor a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy vajon megesketi-e Móricot vallomására, két hasábnyi meditációval kezdi tárcáját írónk. Csak a végkonklúzióját idézzük: »... És még többször gondolkozom azon, amint ott láttam megriadt tekintettel a bírói sorompókhoz tapadva ugyan van-e őneki is 56. 144 : 8-15. 57. 144 : 22 - 31. 58. 145 : 4-12. 59. 186 : 27 - 33. 60. 197:20-23.
