Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
290 ügyet, ahogy kronológikusan a vizsgálat során ez események kibontakoztak. Mikszáth megjegyzi, hogy az a metódus a törvényszék elnökének abból a meggyőződéséből fakadt, hogy »minden embernek azt a benyomást kell merítenie az ügyből, amit ő«. 5 0 írónk a maga részéről egyetért ezzel a szemléltető módszerrel, mert ahogyan írja: »ebben az egy esetben, midőn a kérdésnek nemcsak igazságügyi, de társadalmi érdeke is van, s az is épp oly fontos, amit mi hallani fogunk, vagy talán még bizonyos tekintetben fontosabb is, mint amit ők ítélni fognak, nem lehet közönyös, hogy miképp történjék a tárgyalás. „A feltálalástól sok függ!" Ezt tartják most Nyíregyházán.« 5 1 A következő nap megkezdődött a per. 1883. június 19-étől negyvenhárom napon át tartott, a július 31-i ülés után vonult vissza ítélet hirdetésre a bíróság. Mikszáth végighallgatta az összes tárgyalást, az ülésteremben elhangzottakról, a szerzett tapasztalatokról, hírekről és hírkombinációkról rövid táviratokban, cikkekben és tárcákban számolt be a Pesti Hírlap olvasóinak. Benyomásait azonmód frissen vetette papírra, és vagy expressz postával, vagy távirati úton továbbította Budapestre. Riporteri módszeréről a peres eljárás végeztével maga számol be olvasóinak: »minden nap leírtam hűségesen benyomásaimat, úgy, amint éreztem, amint én gondoltam. Igaz volt-e vagy nem igaz, mit tudom én? Kikérdeztem antiszemitát, filoszemitát, dzsentrit, polgárt, parasztot, el nem zártam magam semmi benyomás elől. Hiszen önök vehették észre a »P. Hírlap«-ban, hogy így volt. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy ebben az ügyben senki sem tárgyilagos. Tehát én sem lehetek az. Vettem is észre magamon olyan féle szimptómákat, hogy némelykor Zoltán Jánost néztem Deák Ferencnek, máskor Eötvös Károlyt tartottam Trajtlernek. De - megvallom — voltak olyan pillanataim is, amikor azt hittem, hogy Eötvös sem tud semmit, Zoltán se, hanem én magam értek legjobban a doktorsághoz. (Ez is az epidémiához tartozik.)« 5 2 A módszerről szóló vallomása után számol be Mikszáth írásainak visszhangjáról. Keresztény ismerősei azzal köszöntötték: »Te is átcsaptál a zsidókhoz?«, zsidó ismerősei - akiktől e megjegyzés után elismerést várt - azzal fogadták, hogy «Oh, milyen cikkek! Nincs azokban semmi, csak a nagy antiszemitizmusa Mikszáth az ellentétes vélemények írói érzékeltetése után a következő konklúziót vonta le: »Nagy siker! Senki sincs velem megelégedve... Most már biztos vagyok benne, hogy mindig az igazat írtam«. 5 3 50. 127:13-14. 51. 127:20-24. 52. 293:20 - 35. 53. 294:12-13.
