Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
288 olvassa a beszédet, s ha ott jó volna, <5 is jól mondaná ... Egyébiránt okosan van kigondolva a dolog. Kiviláglik belőle, hogy a zsidók be akarják záratni Baryt, a vizsgálóbírót, a keresztények pedig be akarják záratni Havast, az ügyészt. Tiszta dolog ez nagyon. (Hanem ki bíráskodnék akkor a vádlottak fölött?) Vádolja bűnrészességgel Kozmát, ki lent jártában kíváncsi volt arra, hogy miért nem ütötték agyon az eszláriak az ottani zsidókat, s ki átnézi, hogy hamis tanúzások kieszközlésére történnek kísérletek. Interpellálja Paulert, mit szándékozik tenni. Hiszen ha ő azt tudná...« A továbbiakban beszámol Csernátony felszólalásáról, elismeréssel szól róla, mert szembe mert szállni az antiszemita hangulatkeltéssel: »Nagy elszántsággal dobja magát oda a népszerűtlenség karjaiba, s egy-két éles kardcsapást mérve ellenfelein — leül ... « A karcolat végén röviden érinti Tisza Kálmán felszólalását. Mikszáth véleménye szerint Tisza az egész antiszemita agitációt a függetlenségi párt nyakába varrta. 4 4 Részletesen beszámol Mezei Ernő egy hónappal később tartott interpellációjáról is: »Nem nagy ember — írja Mezeiről —, hanem ennél a kérdésnél a legérdekesebb szónok. Hiszen már mindenki beszélt. Amit Tisza el akart mondani, elmondta, amit pedig nem akart elmondani, elmondatta Csernátonyival. Istóczy régen kiadta a mérgét. Wahrmann is eldeklinálta, amit tudott. Ónody pedig azt is elmondta, amit nem tudott. A legfanatikusabb antiszemiták mind beszéltek... « Majd Mezei előadásmódjáról ír: »nagy hévvel beszélt, úgy szólva lázzal. Átérezte, amit mondott. Mi magyarok csak nagy nemzeti kérdésekről szólva, nagy pillanatokban tudunk ily nemes tűzbe jönni. S tudja isten, mégse lett vele komikus. Egyetlen egy közbeszólás sem zavarta meg a kis emberkét, ki egy fejjel látszott magasabbnak ... « 4 5 Mezei interpellációja után hét hónappal került sor a nyíregyházi tárgyalásra. Többet a parlamentben Tiszaeszlárról közvetlenül nem esett szó. Közvetve azonban igen: az 1883. január végén tárgyalt »tapolcai kérvény« az emancipációt kimondó 1867. XVII. törvénycikk eltörlését kérte. Ezekről az ülésekről a MKÖM 65. kötetében a 83 — 115. lapokon található karcolatokból ismerheti meg az olvasó Mikszáth véleményét. Mikszáth véleménye a perről A nyíregyházi tárgyalás megkezdésekor a Fővárosi Lapokban a személyi hírek rovatban az alábbi közlemény jelent meg: »Mikszáth Kálmán elutazott Nyí44. A tisaelt Házból, Pesti Hírlap, 1882. okt. 12.281. sz. 9.1. 45. A Házból, Pesti Hírlap, 1882. nov. 16. 316. 9.1.
