Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
284 E végtelen időhúzás láttán a királyi főügyész, Kozma Sándor, bár meg volt arról győződve, hogy a tiszaeszlári ügyben voltaképpen a vádemelésnek nem volna helye — mivel a vádnak nem volt semmi tárgyi alapja, s a vádlottakat valósággal semmilyen bűntett nem terheli, csupán a kicsikart vallomások szólnak ellenük —, mégis elhatározta, hogy vádat emeltet. A vád kidolgozására és annak a tárgyaláson való képviseletére Szeyffert Edét, az akkori királyi főügyész helyettesét bízták meg. A vádindítvány 1883. április 16-ára készült el, a végtárgyalást az időpontok többszöri módosítása után 1883. június 19-ére tűzték ki. A nyíregyházi tárgyalás 1883. június 19-től 1883. július 31-ig tartott. E negyvenhárom nap alatt kitűnt, hogy Scharf Móric vallomásában — amely a vád egyetlen alapja volt — több ellentmondó elem található. A törvényszék elnöke így megesketését nem engedélyezte. Tehát az a vallomás, amelyre a vizsgálóbíró a vádemelést alapozta, megdőlt. Az 1883. augusztus 3-án hozott bírósági ítélet az összes vádlottat felmentette. A felmentő ítéletet a budapesti királyi ítélőtábla mint másodbíróság 1883. december 22-én megerősítette, ezt a döntést a Kúria mint legfőbb bíróság 1884. április 4-i határozatával helybenhagyta. Itt jegyezzük meg, hogy a nyíregyházi per előzményeinek összefoglalásakor haszonnal forgattuk Eötvös Károly »A nagy per« c. munkáját (Bp. 1904. I—III. köt.), Kubinszky Judit »Az antiszemita párt megalakulása és részvétele az 1884 -es választásokon« c. tanulmányát 3 2 és Hegedűs Sándor »A tiszaeszlári vérvád« c. könyvecskéjét. 3 3 II. Mikszáth Kálmán mint a nyíregyházi per tudósítója Az antiszemita agitáció kibontakozása Ahhoz, hogy megértsük Mikszáth Kálmán álláspontját a tiszaeszlári ügyben, néhány vonással fel kell vázolnunk írónk viszonyát a zsidósághoz és a kibontakozó antiszemitizmushoz. A magyar törvényhozás az 1848/49-es törekvések után a kiegyezés évében alkotta meg az 1867. XVII. törvénycikket, az úgynevezett emancipációs törvényt, amellyel biztosította, hogy az ország zsidó lakossága minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenlő jogokat élvezzen a többi állampolgárral. A törvénycikk 32. Legdjabbkori Történeti Múzeum Évkönyvei V-VI. köt. 1966.106-160.1. 33. Bp. 1966. Kossuth K.
