Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

276 házi hatóságok a védőt illető legelemibb jogoktól is elütötték, nem tekinthetett be az ügyiratokba, nem érintkezhetett azokkal, akiknek védelmét vállalta. A dolgok ilyetén elfajulása késztette a budapesti zsidó Központi Iroda egyik vezetőjét, dr. Simon Józsefet arra, hogy 1882. június 16-án felkeresse Eötvös Károlyt, a közismert írót és országos hírű ügyvédet. Felkérte, utazzon le Nyíregyházára, vizsgálja meg: Scharf Móric, az úgynevezett koronatanú milyen körülmények között tette hírhedt vallomását. Eötvös Károly a megbízatást vállalta, de előzetesen felkereste Kozma Sándor királyi főügyészt, és tőle kért támogatást a Móriccal folytatandó beszélgetés biztosítására. A nyíregyházi látogatás és Scharf Móriccal közömbös témáról folytatott rövidke beszélgetés azonnal meggyőzte Eötvös Károlyt arról, hogy egy agyonsanyargatott, megfélemlített gyermekkel áll szemben, aki nem mer saját eszével gondolkodni. Olyan magatehetetlen figurává vált, aki gondolkodás nélkül hajtja végre fogvatartói megbízatásait és utasításait. Eötvös Károly június derekán tett látogatása után bukkant fel a Tiszából a csonkafüzesi holttest, és rövid néhány nap alatt az addig is felfokozott közvéleményt tovább izzította a Bary vizsgálóbíró által kolportált »hullaúsztatási« koholmány. Ilyen körülmények között hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Heumann Ignác egymaga képtelen lesz eredményesen ellátni a védelem tisztét. 1882. június végén Simon József a zsidó Központi Iroda nevében újból felkereste Eötvös Károlyt és felkérte, hogy vállalja el egy ügyvédi kollégium megszervezését, valamint vezetését, amely országosan ismert jogászokat tömörítene a frontális védelem biztosítására. Eötvös — aki közismerten a Függetlenségi Párt egyik oszlopos tagja volt — vállalta a felkérést. A védelem hatékonyságának növelése érdekében ügyvédtársak után nézett. Partnereit úgy kívánta megválasztani, hogy azok személyükben és pártállásfoglalásukban az ország valamennyi parlamenti irányzatát képviseljék. Az Apponyi Albert-féle »habarékpárt«-ból Horánszky Nándort választotta ki, a másik társ a kormányzó Szabadelvű Párthoz közelálló Funták Sándor lett, aki ugyancsak neves ügyvéd volt, és egyideig az ügyvédi kamara elnökének tisztét is viselte. Horánszky a per megkezdése előtt visszalépett (a védői tevékenység ugyanis a képviselői mandátumát veszélyeztette.) Helyébe Eötvös a fiatal, de igen tehetséges Friedmann Bernát budapesti ügyvédet választotta. Végül a védői kollégiumot Székely Miksával egészítette ki. A védőügyvédek munkáját a vizsgálóbíró minden rendelkezésére álló eszközökkel akadályozta. Mint a tárgyalás alkalmával többször is kitűnt, az ügy némely részletét gondosan titkolta, s csak azokat a mozzanatokat szellőztette, amelyek - a pillanatnyi helyzet szerint - a vádat látszottak igazolni.