Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

269 Felszólalásában részletesen taglalta a zsidók magatartását, majd vallásuk törvényeiről szólt: »A zsidó vallásnak, uraim, alapja ugyanazon ótestámentum, mely a keresztény vallásnak is egyrészt alapja, másrészt történeti kútforrása; s a tízparancsolat, mely a zsidóknak is törvénye, a keresztényeknek is törvénye. (Helyeslés a jobboldalon) S ezen tízparancsolat nemcsak az ölést, gyilkosságot, hanem a lopást, csalást, más emberek vagyonának megkívánását is tiltja tekintet nélkül a származásra, tekintet nélkül a vallásfelekezetre.*

1

7 Röviden kifejtette véleményét a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatban, majd nyomatékkal hangsúlyozta: feltételezve, hogy még bíróilag esetleg be is bizonyítják, hogy meggyilkolták »ama szerencsétlen gyermeket, még akkor is nem az fog abból következni, hogy a zsidó vallás parancsai szerint cselekedtek, hanem csupán az, hogy ördögi fanatizmusoknak ejtettek egy szerencsétlent áldozatul, amint egyébiránt ily eset a keresztények közt is fordult elő.«

1

8 Reagálva az Istóczy Győző által történelmi »tényekként« előadott vérvádtörténetekre, figyelmeztette: »ha egészen igazságos akart volna lenni a t. képviselő úr, hozzátette volna, hogy azon időben kínvallatás divatozott, mert hiszen az csak a múlt század végén töröltetett el az 1790. törvény által; és ha megfontolta volna azt, hogy azon vallomásokat alighanem kínvallatások csikarták ki ama szerencsétlenekből. De ha a történet könyvét a régebbi időkből forgatná a t. képviselő úr, akkor megtalálhatná, hogy nemcsak a zsidókat, hanem a keresztényeket is — az első századokban - vádolták azzal, hogy szertartásaikhoz vért használnak (Igaz!), vádolták azzal, hogy titkos összejöveteleiket egyéb bűnös és illetlen cselekedetekre is használják (Úgy van! jobbfelől); és amint azok a vádak alaptalanok és ocsmányoknak bizonyulnak, éppoly alaptalanok, ocsmányok azok, melyeket e részben mai nap a zsidóságra rákenni akarnak (Igaz! jobbfelől).. .«

19 Orbán Balázs pártkérdésként fogta fel a szatmári javaslatot: elitélte Istóczy és Ónody felszólalását, de a maga részéről Hermán Ottó álláspontját támogatta. Mocsáry Lajos elítélte az antiszemiták felszólalását, viszont ő is támogatta Hermán Ottó javaslatát. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a függetlenségi párt ebben az időben két nagy frakcióra szakadt. A nagyobb csoport Mocsáry Lajost tekintette vezérének, a kisebb pedig Irányi Dánielt. Irányiék csoportjában nem volt antiszemita, Mocsáryéknál azonban nagyobb zavart okozott, hogy a volt szabadelvű párti Istóczy híveinek nagy része az ő csoportjukból került ki, így pl. Ónody Géza, Békássy Gyula, Szalay Imre, Széli György. Ezek a képviselők, bár antiszemita nézeteket vallottak, továbbra is a függetlenségi párt tagjai maradtak.) A szatmári 17. Uo. 276.1. 18. Uo. 277.1. 19. Uo. 277.1.