Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

265 a vizsgálatnak és a bíróság eljárásának, e percben még nem lehet tudni, egyet azonban, úgy hiszem, ma is lehet kimondani, és ez az, hogy az nem fog kiderülni, miszerint a zsidók, hogy bizonyos vallási szertartást megtarthassanak, keresztény vérre szorulnak. Az nézetem szerint mese, melyet a középkorban költöttek azok, akik a zsidóknak ellenségei voltak... Az tehát lehet, hogy ez esetben is bűn forog fenn, és e bűnt nem lehet, hogy bárki is palástolni akarja; de ismétlem: azt nem hiszem, hogy az derüljön ki, hogy Mózes vallása valamely szertartásához keresztényvért követel. Ha ma költöztek volna be a zsidók ez országba, akkor talán lehetne ily babonát, ily balvéleményt elhinni; de hisz századok és századok óta laknak közöttünk, és mondja meg akárki, hogy annyi sok bűn közt, amely zsidóra és nem zsidóra kisült, volna-e egyetlen egy az előadottakhoz hasonló eset, amely törvényszerűleg bebizonyíttatott volna? ...« Irányi felszólalása végén az interpelláció szövegében felkérte Tisza Kálmán belügyminisztert, hogy a kialakult rendkívüli helyzetben tegyen meg minden szükséges intézkedést a közhangulat által veszélyeztetett zsidó állampolgárok védelme érdekében.

5 Tisza Kálmán Irányi felszólalására is azonnal válaszolt, megjegyezte, hogy a maga részéről minden intézkedést megtesz a biztonság fenntartása érdekében, és «óhajtandó, hogy az izgalom maga gátoltassék meg, de a képviselő úrra [Irányira] mint igazságos emberre hivatkozhatom, hogy ez nagyon nehézzé van téve, midőn az izgatás a képviselőházból veszi kiindulását. (Úgy van!jobbfelől.) .. ,«

6 Ónody Géza és Istóczy Győző felszólalássá kerekített interpellációi érzékeltetik, hogy szervezett akció keretében került a parlament elé a tiszaeszlári parasztleány eltűnésének ügye. A parlament szószékének nyilvánosságát és tekintélyét kívánták felhasználni az antiszemita körök a széles körű agitáció kibontakoztatására. Ennek érzékeltetésére idéztünk hosszabban a parlament 1882. május 23-i és 24-i ülésén elhangzottak ismertetésénél. Visszatérve a kibontakozó antiszemita hecc-kampány színhelyére, Both Menyhért, a közvádló királyi ügyész azt a büntetőjogban teljesen szokatlan indítványt tette, hogy a fiút helyezzék továbbra is felügyelet alá, hogy a hatóságok védelme alatt »biztonságban legyen«. Felügyeletről beszéltek, de gyakorlatilag fogságról volt szó, hiszen szabad mozgásában akadályozták, ellenőrizték, sőt irányították, hogy kivel érintkezzen, kikkel álljon szóba. A törvényszék elnöke, ezt a felemás törvényellenes állapotot meg akarta szüntetni, nem szankcionálta a felügyelettel kapcsolatos javaslatot, Scharf Móricot visszaadta Bary József vizsgálóbíró intézkedési hatáskörébe. Bary 1882. június 21-iki keltezéssel végzést 5. KNapló, uo. 65-66.1. 6. KNapló, uo. 66.1.