Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

261 alapját. Ezért figyelmét az idősebb fivérre, Móricra fordította. Scharf Móric ekkor tizennégy éves volt, tehát tanúnak megfelelőnek ígérkezett. A fiút gondos pandúr-őrizettel Farkas Gábor bíróhoz szállították, ahol szüleitói és testvérétől elkülönítve késő éjszakáig faggatták. A fiú ez alkalommal, majd az ezt követő kihallgatásokon azt állította, hogy nem tud semmit, és Esztert sem ismeri. 1882. május 21-én zárt ajtók mögött tárgyaltak a megyei urak, majd hamarosan bekapcsolódott a kihallgatásba Recsky András, a hatalmas és hírhedt csendbiztos is. De az ő vallatásakor sem mondott többet Scharf Móric mint a korábbiakban. A faggatás estig tartott, akkor Scharf Móricot Recsky András csendbiztos, Péczely Kálmán írnok és Bakó Ignác pandúr kíséretében kocsira ültették azzal, hogy Nyíregyházára indulnak. De nem Nyíregyházára mentek, hanem a Tiszaeszlártól öt kilométernyire fekvő Nagyfaluba, Recsky csendbiztos lakhelyére. Itt a csendbiztos nagyfalui házába Recsky és Péczely újra vallatóra fogta Móricot, és mint Péczelynek a Tiszaeszláron időző Bary Józsefhez írott levele az időpontot megőrizte: »1882. május 21-én estéli tizenegy órára« megszületett Scharf Móric »beismerő vallomása«. Ez a Péczely Kálmán által írott és Scharf Móric aláírásával ellátott jegyzőkönyv lett a további eljárás alapja. A hírhedtté vált dokumentumot az alábbiakban teljes egészében közöljük: »Solymosi Eszter szombat délben tizenkét óra körül édesapám hívására, midőn az Ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Solymosi Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas, fehéres kendő volt a fején, vöröses kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami — ha jól emlékszem — kékes szoknya volt rajta. Hogy a leányt Solymosi Eszternek hívták, onnan tudom, mert apám Eszternek szólította. A leánynak gazdaasszonya Huri Andrásné volt, mert mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Huri Andrásnénál lakik. Solymosi Eszter azonban majd úgy nézett ki, mint testvére, Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyására a sifonra. Midőn a lány a székről leszállott, akkorra a templomból a koldus zsidót beküldtek a leányért, a koldus zsidó megfogta a leánynak a kezét, és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas, barna koldus zsidó a leányt megragadta és a földre terítette. Ekkor kezdett a leány jajgatni és ordítani, de ekkor hirtelen a már ott volt téglási és tarcali metszők a leányt a földön megnyomták, és a Tiszalökről jött, jelenlegi tiszaeszlári metsző, Schwarz Salamon megmetszette a leány nyakát, és veres cseréptányérba eresztették a vérét, s midőn a tányér tele folyt vérrel, a vért a fazékba öntötte. E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívülről, a templom ajtaja kulcslyukán néztem. Apám ott nem volt, hanem bent volt házunkban. Midőn a leányt bevitték a templomba, a templomajtót belülről riglivel