Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
259 az eltűnt Eszter nővére, a későbbiek során elmondotta, hogy a Taubékhoz menet és onnan hazatérőben is találkozott húgával, első esetben Eszter Kohlmayer boltoshoz tartott, másodszor hazatérőben volt Hurinéhoz. Az utóbbi találkozás alkalmával néhány szót váltottak egymással. Ez volt a két testvér utolsó találkozása. Solymosi Eszter tehát 1882. április 1-én délelőtt tizenegy óra körül tűnt el. Mint már jeleztük, amikor délután anyja értesült eltűnéséről, azonnal keresésére indult, de nem találta. Másnap, április 2-án Solymosi Jánosné tovább folytatta gyermekének keresését. Bejárta a falut, mindenkit megszólított, mindenkitől érdeklődött, de senki sem akadt, aki megnyugtató felvilágosítással szolgálhatott volna. A keresés közben találkozot Scharf Józseffel, a zsidó templomszolgával. Szóba elegyedtek egymással, a templomszolga vigasztalta az elkeseredett asszonyt. Megnyugtatásául naiv tudálékossággal olyasvalamit mondott, hogy megkerül majd a leány, valahová elkódoroghatott; történt már ilyen eset Hajdúnánáson is, ott is elveszett egy gyerek, már a zsidókat kezdték gyanúsítani, hogy ők emésztették el, de azután csak előkerült, valahol a zsombékban aludt hosszú ideig. E beszélgetés után Solymosiné tovább folytatta a keresést, minden eredmény nélkül. Másnap április 3-án felkereste Farkas Gábor községi bírót, és bejelentette, hogy leánya eltűnt, kérte, hogy adjon ki körözést Eszter személyére. E bejelentés és körözési kérés után néhány órával újból felkereste Farkas Gábort, és azt követelte, hogy kutassa át a bíró a helybéli zsinagógát, mert véleménye szerint a zsidók templomukban ölték meg Esztert. Az eddig összegzett tényekből az alábbi körülmények figyelemre méltóak: Solymosiné április 2-án délután találkozott a helybéli zsinagóga templomszolgájával, aki megnyugtatásként megemlítette neki a korábbi hajdúnánási esetet. Solymosiné meghallgatta a vigasztalást, tudomásul vette a példaként említett esetet is, de ebből nem vont le semmi következtetést, hanem tovább kereste gyermekét. Április 3-án Farkas Gábornál tett első látogatása alkalmával bejelentette Eszter eltűnését és kérte köröztetését. Még az aznap, tehát április 3-án Farkas Gábornál tett második megjelenése alkalmával már a zsinagóga átkutatását kívánta, azt hangoztatván, hogy ott emésztették el a helybéli zsidók leányát. A vérvád bírósági tárgyaláskor és azt követően is az a vélemény alakult ki, hogy Scharf József nyugtatásul elmondott hajdúnánási története adta meg az első indítást a helybéli zsidók gyanúsítására. Ez ma már eldönthetetlen kérdés, de annyi bizonyos, hogy Solymosiné Farkas Gábor tiszaeszlári bírónál tett első látogatása alkalmával nem említette ezt a föltevését, csak az aznap történt második megjelenése alkalmával. Feltehető, hogy e két látogatás között eltelt időben irányították Solymosiné figyelmét a zsidókra. Hogy kivel beszélte meg az ügyet ekkor Solymosiné, az ma már nem állapítható meg.
