Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

234 Nem a szkepticizmus, sem a végleges kiábrándultság, hanem a kor politikai atmoszférájában születik Mikszáthnak az a gondolata, amelyet az utca népének reményével szembe helyez: „Az utca politikus fantasztáinak még van hatalmas országgyűlésük, ők még bíznak abban, hogy hátha a következő pillanatban valami rendkívüli történik: hátha kiáll Tisza Kálmán a fórumra és azt mondja: »Eddig és ne tovább. Eddig a gazdagok uralkodtak, most már uralkodjanak a szegények!« Hát ugyan miért is ne mondhatná azt Tisza Kálmán, ha egyszer megharagszik?... Az ő képzelődésük gazdag szálakat ereget az új, érdekesebb magyar történelemhez."

5 Az a szemléletmód, amellyel a társadalom alapkérdéseit figyeli, határozza meg a vezető pártokkal kapcsolatos álláspontját is. Nem tagadja, hogy kora politikai sivárságával szemben a reformkorban és a liberalizmus kezdeti korszakában látja azt az erőt, amely felelősséggel volt képes foglalkozni a társadalom problémáival. Mély hit és nem könnyed élcelődés hozza tollára az egyik karcolatának kezdő mondatát: „A Ház baj nélkül eljutott 48-ig (ne ijedj meg jámbor olvasó) csak §§-okban."

6 Nem tagadja, hogy a baloldalhoz tartozónak érzi magát. A név szerinti szavazásról írva megjegyzi: „Kezdik pedig a mi oldalunkról, a szélsőről".

7 Mégis tisztázni kell az úgynevezett baloldalhoz (Függetlenségi Párt) és a kormánypárthoz (Szabadelvű Párt) való viszonyát. A Függetlenségi Párt egyes képviselőinek személyét tiszteli, szellemi képességét becsüli, leginkább Hermán Ottóban, Hoitsy Pálban látja meg az elvi alapon messzibb tekintő politikust, de magát a pártot erőtlennek tartja, amely csupán oppozícióra képes, és nem tud konstruktív politikát folytatni. Egyik alkalommal a törvényhozás rendszeréről elmélkedve a harmadszori felovasás feleslegességét boncolgatja. Ennek kapcsán ír az ellenzék, a Függetlenségi Párt magatartásáról: „Még csak akkor lehetne érteni a dolgot, ha a mi ellenzékünk valami titkos, alattomos carbonari kompánia volna, amely elbúvik, hogy ne is sejtsék ittlétét, lesbe áll, aztán a harmadszori felolvasásnál hirtelen előrohan, s az erre el nem készült többséget leszavazza, kisebbségben hagyja, a kormányt megbuktatja és fölfordítja a világot. De így, mikor olyan nyílt és őszinte, hogy huszonnégy órával elébb mindig maga dobolja és trombitálja ki kormánybuktató terveit a hírlapjaiban."

8 Máskor a kormánypárt ellenében az ellenzék kierőszakolja egy törvényjavaslat napirendre tűzését. Míg Mikszáth kezdetben egyetért a Szabadelvű Párt 5. MKÖM 67. köt. 177-178. 6. MKÖM 66. köt. 68. 7. MKÖM 65. köt. 67. 8. MKÖM 65. köt. 50.