Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

213 párt, Andrássy Gyulának, a szabadelvű pártból kivonult disszidens csoportja, a katolikus néppárt és a Bánffy Dezső-féle új párt kezébe került. Ezek a pártok koalíciót alakítottak a bukott szabadelvű párttal szemben, de mivel a katonai kérdésekben hangoztatott jelszavaik miatt a koalíció vezérei nem tudtak megegyezni a királlyal, az elhúzódott tárgyalások után az uralkodó báró Fejérváry Gézával az élén egy úgynevezett pártoktól, független kormányt nevezett ki, amelyet az ellenzék sajtójában „darabont kormány"-nak nevezett. A kormányzásból kirekesztett koalíciós pártok a vármegyékre támaszkodva megindították harcukat a hatalom kézbekaparintásáért. A vármegyei ellenállással megkezdődött az uralkodó osztályok közötti harc, ahogy Ady Endre nevezte, az „úri földrengés". A dualizmus 1904 — 1907-es akut válsága, a vármegyei ellenállás a maga drasztikus és erőszakos eszközeivel, a nemzeti érdeket a sajátmaga szűk osztályérdekeinek alárendelő politikájával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy eloszoljanak Mikszáth Kálmán politikai illúziói, bár teljes mértékben nem foszlottak szét. Mégis segítette az írót abban, hogy művészileg következetesen ábrázolja a dzsentri vezető szerepének politikai időszerűtlenségét, s ezzel mégjobban hitet tegyen a megérett gondolat mellett: a dzsentri társadalmilag túlhaladottá vált. Ennek a politikai folyamatnak művészi kibontakozását a regény megírását megelőző, illetőleg azzal egyidőben megfogalmazott publicisztikai írásaiban érhetjük tetten. A koalíció jelszavai, a katonai ügyek szétválasztása, a magyar vezényleti nyelv bevezetése őreá is hatással voltak. A lovas-szobrok hiányáról elmélkedve, fájdalmas gúnnyal említi meg, hogy „nagy néma kiáltások ezek a gyalog szobrok is a főváros utcáin, melyek minduntalan Figyelmeztetnek, hogy csak íróink, politikusaink, szónokaink vannak, de katonáink, a császáréi".

8 Tisza István miniszteri székből való távozásakor írott sorai pedig világosan jelzik azokat az illúziókat, amelyek még mindig éltek benne: „... ferde látásnak esik most áldozatul Tisza István, kit úgy vélnek látni koalíciós pápaszemmel a magyarok, mint kinek a gyökerei Bécsbe nyúlnak és az ágai túlnőnek az alkotmány kerítésén. Holott vele e pillanatban a legalkotmányosabb és legmagyarabb miniszterelnök vonul el a történelem árkádjai alatt, vesztett csata után fényes pajzzsal."

9 A parlament 1906. február 19-i feloszlatása is mélyen megrendítette, úgy vélte, az ellenállást szító parlament feloszlatása az alkotmányosság elvesztését is jelentheti: 8. Andrássy szobra. Emlékezések és tanulmányok. Mikszáth Kálmán Művei. Révai —Franklin kiad. (továbbiakban: MKmR-Fr) 20. k. 115. 9. A vakmerő geszti Fiatalember és a másik. Karcolatok. Jubileumi kiadás (továbbiakban: Jk). Hátrahagyott Iratok (továbbiakban: Hi) 17. k. 15.