Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

189 ezt módosítani vagy ebbe „egyéni ízt" keverni csak a történelmi hűség rovására esnék. Hogy a Szabó László munkáját s még egyéb munkákat, melyeket az életrajz megírásnál használtam, sem említem meg azon sok között, melyeket megemlítettem, annak oka abban van, mert ezekből semmi olyat nem vettem át, amit jelentékenynek tartanék Hiszen amit a Szabó munkájából használtam, az nem az övé, az az egykorú vagy az akkori lapok referádéja. Szabó munkája nem is készült olyan igényűnek hogy idéztessék, hiszen akkor sok helyütt magamat kellett volna forrásul megneveznem. Egyébiránt, noha soha sem voltam pöffeszkedő, mégsem képzelem, hogy akadna irodalommal < irodalmunkkal > foglalkozó okos ember Magyarországon, aki engem olyan tehetségtelen embernek tartson, hogy kezdő írók összehányt dolgaiból plagizálok s még arra se vagyok képes, hogy más szavakkal adjam elő, amit elhódítottam nagy gondolataikból. De nem is erről van itt szó, ahogy én nézem. A nagy járványról van itt szó. Hogy miután már apródonkint agyonütögettük a politikusainkat, hát üssük agyon az írókat is. Minek nekünk. Ne legyenek azok se. Hát én már nem vagyok. Mikszáth Kálmán. E levelemet csak magánlevélnek tessék tekinteni, melyet udvariasságból írtam, hogy a szerkesztőséget, mely szívélyes volt hozzám a cikk elküldésével, ne hagyjam válasz nélkül. Oly durva dologra én nem felelhetek Felelni csak akkor felelhetnék ha tisztességesebb hangon volna írva. Ha jelen felvilágosításom dacára is kiadnák s ha megfésülve, tisztességesebb hangon jelenne meg, abban az esetben, de csakis abban lehet kiadni levelemet feleletül a harmadik kikezdéstól kezdve. Szívélyes üdvözlettel maradtam viszontlátásig híve Mikszáth Kálmán« Mint már említettük Mikszáthnak A Nap 1907. július 10-i számában megjelent nyilatkozata ráirányította a figyelmet Kiss Imre támadó cikkére. Már a következő nap, július 10-én (itt említjük meg, hogy A Nap esti lap lévén, előre datálta számait, tehát a július 10-i dátumot a fejlécen hordozó szám július 9-én került ki az utcára) a Szegedi Napló július 10-i, 162. számában, a 6. lapon Mikszáth válasza egy plágiumvádra címmel szószerint közli A Nap bevezető kommentárját és idézi a Mikszáth levelének utolsó két bekezdését.