Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
181 A durva hangú, irigykedő cikk alatt olvasható Kiss Imre aláírás álnév: Miklós Ferenc középiskolai tanár használta — ma már nem tudni mi okból — ezt a nevet. 3 5 Miklós 1869-ben született, középiskolai tanulmányai után 1890-ben az Államvasutak szolgálatába lépett és ott tevékenykedett 1897-ig. Akkor beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára és 1901-ben tanári oklevelet kapott. Doktori disszertációjának címe: A drámai hármasegység. 1902-ben tagja lett a Budapesti Philológiai Társaságnak, és ugyanabban az évben két ismertetést írt a társaság folyóiratába, Az Egyetemes Philologiai Közlönybe (Antológia a XIX. sz. francia lírából c. műről és Gellért Jenő Vörösmarty Mihály élete és költészete c. könyvéről) 1904-ben egy német nyelvű művet ismertetett, majd 1905-ben egy saját névvel jelzett ismertetőn kívül Vadnay Károly Irodalmi emlékek c. könyvéről írt Kiss Imre néven egy semmitmondó ismertetést. Az 1906-os évfolyamban, ugyancsak Kiss Imre álnéven Pápay József Osztják népköltési gyűjteményéről írt a tartalom szolid bemutatására szorítkozó ismertetőt. Ilyen előzmények után jelent meg 1907-ben a rosszindulatú, Mikszáthot támadó írása. A plágium-vád néhány következtetésre késztet. A cikk szövege is utal a Budapesti Szemlében megjelent írásra, megfogalmazásával mintegy folytatásának, kiegészítésének tünteti fel »szenzációs« megállapításait. Tehát ez arra mutat, hogy a korabeli szakkörök bizonyos csoportjának véleményét fejezte ki mindkét cikk, azaz az álneves cikkek vagdalkozó hangjának az adta meg a lehetőséget, hogy maguk mögött éreztek egy bizonyos kört vagy személyeket. A plágium-vád során megvédett Szabó László, szegedi származású fiatal újságíró. Újságírói pályájának állomásai: Szegedi Hiradó, Budapesti Hírlap, Pesti Napló (1898-1901), majd újból a Budapesti Hírlap. Ügyestollú, fürge újságíró lehetett, aki minden előképzettség nélkül írt filozófiai és pszichológia problémákról (Kalandozások a filozófia országába. 1894; Az ismeretlen és a lelki problémák. 1900), ugyancsak minden szakképzettség nélkül állította össze a Jókai élete és müvei című kiadványát. Célját és igényét előszavában a következőkben foglalta össze: »E könyvnek nem célja, hogy történeti kritikával írott életrajza legyen Jókainak... Föl fog tűnni az olvasónak, hogy maga a szerző aránylag keveset beszél, s említett forrásaival szemben kevés kritikát gyakorol. Mindkét dolognak egyszerű a magyarázata. Szerencse a magyar irodalomra nézve, hogy Jókairól úgy ő maga, valamint több rokona, barátja és ismerőse tömérdek följegyzést hagyott hátra az utókornak. E rengeteg anyagot még senki sem hordta össze, s az anyag nem is férne el egy pár kötetbe. Az értékes följegyzésekből azonban azokat, melyek Jókai való egyéniségének föltüntetéséhez szükségesek, kénytelen volt a szerző fölhasználni, s fölhasználta azokat eredeti formájukban, a közvetlenség kedvéért, 35. L. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Bp. 1956. 254.
