Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
165 utána szakad az amelyikhez ragasztva volt. Ó Istenem, Istenem, hát mi lesz ennek a vége? Hát azt lett a vége, tisztelt barátim (nem akarlak hosszan untatni), hogy mire tegnap délután az utolsó példány adatait és helyreigazításait is mobilizáltam az egész könyvemből egyetlen sor sem maradt meg. Kővé dermedve lapoztam végig. - íme hát ez volna az én legtökéletesebb könyvem! Egyik azt kifogásolta, másik amazt. Én szót fogadtam s itt van ni, nem maradt belőle semmi. Vagy hogy talán azért a legtökéletesebb, - mert nem egzisztál. De hol vannak azok a gyönyörű helyek, amelyekről szóltatok, amelyeket elismertetek ti is, kegyetlen kritikusok? Ugyan hát hol vannak? ... Itt állok tehát tisztelt barátim a romokon. A margókról fölszippantott jegyzetek fülembe döngnek, mint egy méhraj, melyet föl kell szedni, s egyetlen köpübe rakni. Éjjel-nappal ezt csinálom és nem kezdhetek e percben másba, mert ha e méhek szétröpülnek a fejemből, soha semmi földi hatalom azokat össze nem fogdossa. Hanem a jövő hétre meglesz a kézirat a „Vasárnapi Újság"-nak.« A cikk utolsó mondatában olvasható utalás arra mutat, hogy Mikszáth a Vasárnapi Újságban óhajtotta folytatásokban közzétenni először az átdolgozott Jókai-életrajzot. Terve azonban nem vált valóra. A Vasárnapi Újság következő számaiban nem jelentek meg folytatások, de még annak sincs semmi nyoma, hogy miért modott le, ill. miért nem közölhette Mikszáth folytatásokban művét. A közlés elmaradásának okára Révai visszaemlékezésében a többszörösen visszatérő ható igével (nem adhatott ki, nem jelentkez/iefett) azt érzékelteti, hogy Mikszáthnak nem volt lehetősége a folyóiratban való publikációra. »Ez volt az első munka életében — írja Révai —, amely nem jelent meg az újságban, amelyet nem adhatott ki folytatásokban, amelyért nem jelenkezhetett esténként a legfélelmetesebb kézirat-bevasaló, a szedőgyerek. Ezt a munkáját úgy kellett megírnia Mikszáthnak, hogy a kézirat majd csak akkor kerül nyomdába, mikor a mű teljesen készen lesz.« n Révai megfogalmazása egyértelműen arra mutat, hogy Mikszáth szerződése vagy esetleg szóbeli megállapodása kötelezhette arra, hogy a mű elkészülte, könyv alakban való megjelenése előtt másutt nem publikálhatja. Egy ilyen kikötés annál is inkább feltételezhető, mert Mikszáth e művéért magas honolt. Révai: I.m.210.
