Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
146 hangulatos bemutatása. Útleírások, úti beszámolók szerves részévé váltak a nevezetesebb épületeket felidéző, történelmi szerepüket méltató visszapillantások. Mint ahogy az irodalom is a múlt példáinak felsorakoztatásával készítette elő a kibontakozás lehetőségeit, úgy a múlt tárgyi emlékeinek bemutatása is elsősorban a nemzeti szellem, a nemzeti öntudat ébresztésének eszközévé vált. Ezt a folyamatot a szabadságharc előtti időkből a cikkek, kiadványok gazdag sora jelzi. A vesztett forradalmat követő néhány éves kényszerű hallgatás után talán legelőször ez a műfaj szólalt meg a legkevésbé burkoltan. A tájakat és az azokhoz fűződő történelmi hagyományokat bemutató egyes cikkeket önálló kiadványok követték. E sorozat első hírnöke Fényes Elek vállalkozása, az 1851-ben megjelent négykötetes »Magyarország geographiai szótára« című mű volt, amely lexikonszerűen vette számba az ország helységeit és ezek során a történelmi múltat őrző középkori és újabbkori várakat, kastélyokat. E jellegénél fogva is szerényebb méretű kiadványt újabbak követték, így e műfajban már 1848 előtt sikereket elérő Vahot Imre Kubinyi Ferenccel közösen megindította 1853-ban »Magyarország és Erdély képekben« c. négy kötetet megérő kiadványsorozatot, amelyben a kor írói és ismertebb tudományos-népszerűsítő szerzői mutaták be a hazai föld egy-egy jellegezetes vidékét szép kivitelű illusztrációk, hellyel-közzel még színes műmellékletek kíséretében. E kezdeményezés több követőre talált, és emellett a képes, ill. családi folyóiratok, de a napilapok is hasonló jellegű közleményt jelentettek meg. Elsősorban az 1856-ban meginduló Vasárnapi Újság, majd később a Fővárosi Lapok és a Magyarország és a Nagy Világ közölt rendszeresen várleírásokat. Törs Kálmán fentebb említett kísérlete e hagyományokat próbálta az új ifjúsági folyóirat hasábjaira átplántálni. De a továbbiakban nem ő írta a »Magyarország várai« főcímmel jelzett közleményeket, hanem Mikszáth Kálmán. Első vártörténete a Csábrág történetét eleveníti meg. Kezdetben Mikszáth regéiben is elég sok helyet foglalnak el a történeti tények és adatok. De ifjúsági írói tehetsége és múltja már ekkor átsegíti a száraz, kevésbé olvasmányos, a figyelmet nehezen lekötő enumerációkon egy-egy hangulatos helyzetképet felvillantó vagy a kor atmoszféráját érzékeltető utalással. A későbbiek folyamán egyre inkább előtérbe kerülnek a történelmi anekdoták, olyannyira, hogy egyik-másik vártörténet csak alkalmat szolgáltat számára, hogy egy-egy ízes történelmi helyzetet bemutathasson. Mikszáth első vártörténetét évről évre újabbak követték, mígnem egy kötetrevaló gyűlt össze belőlük. Mikszáth nem tervszerűen írta a regéket. Nem tájegységek szerint vette sorra a várakat, hanem rendszertelenül, ahogy éppen kedve kerekedett, vagy ahogy egy-egy forrás a keze ügyébe akadt. Kötetbe való megjelentetésekor sem alkalmazott semmiféle rendező elvet, legfeljebb a kompozíció, a
