Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
141 Szinnyei bibliográfiája készítése során nem vette vagy vehette kézbe Naszályi munkáját. Mint jeleztük, Naszályi János búcsúztatója közkönyvtárainkban lappang, szövegét nem ismerjük. Mikszáth »Hosszú versezet«-nek nevezi, »több mint négyszáz sor«-ról szól. 4 Ebből a verssormennyiségből Mikszáth 15 sort szó szerint idéz, a többit prózájába ötvözve adja át az olvasónak. Eredeti versből tehát alig öt százalékot közöl Naszályi lappangó művéről azonban a XIX. századból még egy másik írás is tudósít. Tizenhárom évvel Mikszáth jelen írása előtt Milesz Béla »Hatvani István emlékjegyzeteiből« c. kétrészes közleményében 5 már hírt adott. Ebben a közleményben Milesz Béla 48 sort idézett Naszályi munkájából, tehát Mikszáth által jelzett terjedelemnek több mint tíz százalékát. Ez a 48 sor két összefüggő részlet: az első negyvenkét sorból áll, a második hat sorból. A két írás gondos összevetése arra mutat, hogy Milesz is, Mikszáth is Naszályi János búcsúztatója teljes szövegének birtokában írta meg közleményét. Két dolgot azonban meg kell jegyezni: a Mikszáth által közölt 9 összefüggő sor a Milesz Béla-féle közlemény negyvenkét soros idézetében a harmincegyediktől a harmincötödik, majd a harminchetediktől a negyvenegyedik sorig terjedő részben található. A másik, amit érdemes megjegyezni, az az, hogy míg Mikszáth csak részben közli a búcsúztató címét, addig Milesz Béla teljes címleírást hagyott ránk. Az eddigieket összegezve: Naszályi János lappangó Hatvani búcsúztatójából Milesz Béla és Mikszáth írásaiból 54 sort ismerünk, körülbelül az egész mű tizenöt százalékát. A tudománytörténetileg nagybecsű »halotti beszédről« a könyv alakban megjelent Hatvani szakirodalom csak Milesz Béla közleményéből tud. LósySchmidt Ede »Hatvani István élete és művei 1718-1786« (Debrecen, 1931.) című monográfiája 141. lapján Mileszre hivatkozva közli a Naszályi-féle búcsúztató címét, pontosabban a mű címoldalát, míg Horváth Róbert »Hatvani István professzor (1718-1786) és a magyar statisztikai tudomány kezdetei« (Bp., 1963.) c. munkájában a 78. lapon Lósy-Schmidtre hagyatkozva említi meg Naszályi verses búcsúztatóját. Úgy tűnik tehát, hogy a XX. századi kutatás már nem tudott hozzáférni Naszályi János »Szomorú halotti beszéd«-éhez, bár Lósy-Schmidt debreceni kutató lévén, mindent elkövethetett a mű felderítésére. Az 1930-as évek kutatásának eredménytelenségét támasztja alá Csűry Istvánnak a Kossuth Lajos Tudomány4. MKÖM 70. köt. 76:11 5. Vasárnapi Újság, 1872. május 12.19. sz. 233 - 234.1., május 19. 20. sz. 246 - 247.1.
