Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
118 Mikszáthot, és a márc. 3-i A t. Házból c. karcolatában ehhez hozzáfűzte, hogy Tiszának »tíz év óta ez az első ellenzéki beszéde«. 2 A következő nap, márc. 17-én Grünwald Béla nyílt levelet intézett Mikszáthhoz, ebben maga adta elő, hogy tulajdonképpen miként is szólott az elmondott pandúrtörténet, majd finom fordulattal megrótta Mikszáthot nem a történet átformálásáért, hanem azért, hogy még ebben az átalakított formában is úgy adta elő, mintha tőle hallotta volna, és mintha az eset őt mélyen elszomorította volna. Mikszáth a hozzáintézet nyílt levélhez újabb kommentárt fűzött, és ebben sajátosan világítja meg az általa eszközölt átalakítás írói okait. Következzék Grünwald észrevétele és Mikszáth viszontválasza: »Nyílt levél Mikszáth Kálmánhoz Kedves barátom! Sok élvezetet köszönhetek eleven fantáziádnak s nem gondoltam soha, hogy még rám nézve a kellemetlenség kútforrása is lehessen. Én neked csevegés közben elmondok egy kis történetet. Egy pandúrnak négy vagy öt jámbor tót delikvenst kell a megyeházba kísérni. Ősi szokás szerint a rabok útközben megvendégelik a pandúrt, minden útba eső korcsmában. A pandúr a sok ivás következtében képtelenné válik nagy missziója teljesítésére. A delikvenseit önfeláldozó támogatásával beér a megyeházba s ott a várnagy színe elé járulva azt mondja neki a delikvensek egyike, aki a pandúr puskáját vitte: „Tekintetes uram, behoztuk ezt a pandúrt". Öt perccel később, a pandúr kurtavasra van verve s a lelkiismeretes várnagy komoly arccal jelenti nekem mint alispánnak az esetet; én pedig az óriási komikum hatása alatt kacagva dőlök a legközelebb eső karszékbe. Ezt a kis történetet neked is kacagva beszéltem el. De a te fantáziád ezzel nem érte be. Engem ez esetben „mélyen elszomorodottnak" állítasz a közönség elé, amit reputációmra nézve sokkal veszélyesebbnek tartok, mintha azt írnád, hogy a képviselőházban rossz beszédet mondtam. Mert ha ily komikus eseten nem kacagtam, hanem mélyen elszomorodtam volna, ez nálam a bárgyúság meglehetősen magas fokát jelentené. De ami a legrosszabb, felbőszítetted ellenem Szederkényi Nándor barátomat is, aki előadásod után indulva, meg van győződve, hogy ez a kis víg 2. MKÖM 72. köt. 146.1.
