Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

A KASZÁT VÁSÁRLÓ PARASZT MK az életképnek csíráját szegedi tartózkodása idején írta meg a Szegedi Napló 1879. június 27-i számában A szegedi kasza címmel. Erre az első megformálásra Rubinyi Mózes figyelt fel először a Hi 1. kötete A saját ábrázatomról elé írott bevezetőjében. MK írói módszeréről szólva megállapítja, hogy »saját lelkén szűri át életének megtörtént élményeit és talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy nincs műve, melynek vagy tárgyát, vagy kidolgozásának egy-egy részletét ne saját élményéből merítette volna«.

1 Állítása álátámasztására teljes egészében idézi A szegedi kasza c. cikket, az alábbi következtetést fűzve a szöveghez: »íme itt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az író maga följegyezte első élményét, melyet soká forgat lelkében, hogy aztán belőle formálja meg egyik legremekebb genre-képét. E följegyzésnek A kaszát vásárló parasztul való egybevetése fénysugár, mely belevilágít a költő lelkének műhelyébe^

2 A Szegedi Naplóban napvilágot látott első megformálás szövegét itt közöljük, mivel az 1917-ben Ady Endre egy megjegyzése nyomán a téma eredete körül kialakult vita alább bemutatandó fordulatai ezt így kívánják. A szegedi kasza A tegnapi kaszaosztogatás alkalmából jut eszembe, hogy mikor a szegedi ember kaszát vesz, legelőbb is kiválaszt egyet ezer közül, megnézi a jegyét, ha rajta van-e az »ágyú«, aztán megszemléli pengéjét, a kövön megpróbálja a hangját, majd megvizsgálja, nincs-e rajta valami fogyatékos görbület, keresztülhúzza a körmit az élén, kialkudja a vasárustól, azután félretéteti vele, hogy másnap jön el érte. Aminthogy el is jön arra az órára, amikorra ígérte; de nem egyedül. Akkorára már vele jön a komája vagy a sógora is, akit tegnap óta rábeszélt otthon, hogy ő is vegyen egy kaszát, így talán olcsóbban adja a kettőt együtt a boltos. 1. I.h.XIV.l. 2. Uo.XV.1.