Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

EGY VISSZATÉRŐ SZEGEDI EMLÉK (A DIALEKTUS) A nem szegedieket sújtó hídvám fizetési kötelezettségét kijátszó furfangos szegedi ember történetét Mikszáth korábban is, később is megírta. Első felbukkanása az 1884-cs Ahol a víz is virágzik c. rajzfüzérhez kötődik

1 (Az ehhez a történetsorhoz fűzött jegyzetben jeleztük a későbbi előfordulásokat, így ezt a történetet is).

2 Két nappal a történetke megjelenése után Nagy Sándor, a Szegedi Híradó szerkesztője »A dialektus« címmel egy Mikszáthtal évődő glosszát jelentetett meg a lapban.

3 Ennek a szövege a következő: »Mikszáth Kálmán barátunk a fönnebbi cím alatt az „Urambátyám" legújabb számában egy szegedi történetecskét beszél el az ő jóízű humorával, abból a korból, mikor még a régi fahíd gebeszkedett a Tiszán és Tóth Mihály volt a főbíró, akiről egy akkori népvers így szól: Jaj néked szegény Tary Pál, Hogy főbíránk lett Tóth Mihály. Tudvalevőleg akkor még nem volt behozva az általános hídvámkötelezettség, a hídvámot csupán a vidékiek fizették. A hídvám azért szépen jövedelmezett. Hanem - ahogy Mikszáth mondja - apródonként megjött a falusi nép esze is, s azt mondta a hídvámőrnek, hogy „szegedi vagyok", és nem fizetett. A vámőr csak nem járhatott utána egy garasért, hogy ki a szegedi, ki nem. És így a jövedelem szépen leapadt. A város bölcs atyái váltig törték a fejüket, hogy akadályozhatnák meg a csalást, de hát nem tudtak rájönni. Végre kimondották, „hogyha olyan okos ember akad az országban, aki a szegediség és a nemszegediség ellenőrzésének módozatát kitalálja, az lesz Szegeden a főbíró." 1. MKÖM 35. köt. 97-99.1. 2. I. h. 302 - 303.1. 3. 1886. ápr. 6. 78. sz. 1-2.1.