Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

192 Bárány halála után elsőként Erdélyi János említi 1856-ban. Szilasy János filozó­fiai tanulmányához írt bírálatában kitért a bölcseleti műnyelv kérdésére is: "... a nyelv nehéz, a lélek természetes szabályai könnyűek, az írók homályosak ... . Dehát mi a lé­lek Álomélete, a testetlen léleknek a testi dolgok magába fogadása, a képzetek, a nyelv eredete? Ezek aligha olyan könnyűek, hogy Bárány Péter, vagy Horváth Ádám munkái után eligazodhatnánk rajtuk" (Erdélyi János, 121-122.). Azonban azt is meg kell je­gyeznünk, hogy Erdélyi János azon filozófusok sorában, akiknek életét és működését fel kell tárni, Bárány nevét számon tartotta, midőn a hazai bölcsészetről írt, mert nézete szerint "Első helyre teendő a bölcsészetnek történeti kidolgozása mind az egyetemen, mind a hazai tudományos irodalomban " (120.). Azután Kis Áron (1881) teszi szóvá az Erkölcskönyvecskéhez fűzött megjegyzésben: "A nép- és ifjúsági irodalom fellendül. Campe Erkölcskönyvecskéje beszélgető formájú, ilyen a pszichológia is (Danieleik—Ferenczy: Magyar írók). Ennek hasonlag két régi for­dítása van. Az első Bárány Péteré. Ezt nem láttam; rossz nem lehetett, mert Bárány már 1791-ben a Hadi és más közönséges történetekben pályadíjat nyert lélektani dolgozatá­val" (105.). Pár évvel később 1885-ben Csaplár Benedek Vérmes remények mérsékelt eredmé­nye címmel elemzi a kor pályatételeit, Bárány Pszichológiáját nem olvasta, "mert a mű elveszett", de a díjátadó-átvevő beszédek alapján leszűrt ítélete szerint "mérsékelt ered­ményű" lehetett. Feltételezését a könyv meg nem jelentetésével támasztja alá (296— 314.). Ifj. Szinnyei József (1881) találta meg a szószedetet és le is közölte a Nyelvőrben. Ezekből válogat Szily Kálmán (1902) szótárához. Egyre távolabb kerük a figyelem a pszichológiától, pusztán a szavakkal foglalkoznak. Komis Gyula (1907) is megelégszik annyival, hogy csillag alatt utal Bárány szavainak eredetére: "Bárány Péter is ír ebben az időben egy lélektant 'Szülött nyelvünkön'. ***Lélekről való tudomány. 1790. v.ö. Hadi és más III. 1790. 742 1. és Nyr 10. 308." Ennyi maradt meg 1907-re a műről, s kéziratról lévén szó, talán nem is kevés. Simái Ödön (1918) sok hasznos információt közölt, de néhol megtévesztő adattal is találkoztunk. A pályatétel írására való felhívás, mint tudjuk a Magyar Kurírban jelent meg, a Hadi és más előzeteseként (1789. január 31.). A Hadi és más csak nyáron indul meg. Simái összekeveri a régi újságokat. Bárány saját szavai szerint Koppi Károly laká­sát nevezi meg lakhelyéül Pesten (II). A Pszichológia kéziratának beküldése után ke­vés idő múlva a Széchenyiék titkára lesz. Csak 1791-ben, a díjátvevés előtt tartózkodik Pozsonyban. Simái Dugonits könyvére hivatkozva (1891) feltételezi, hogy Barczafalvi Szabó Dávid környezetében élt. Erről Dugonics nem ír semmit. Bárány Barczafalvitól a kerenge. tömkeleg szót vette át. Tolnai Vilmos 1929-ben így ír: "Barczafalvi szavait eltanulták az olvasók és a szépírók is. Dugonics, Göböl Gáspár, Gellei József, Bárány Péter buzgó terjesztői szóalkotásainak" (Tolnai 1929). Komis közlése alapján kitűnik, hogy valóban voltak közös szavaik: esméret. tündér, képzet, létei, létesül stb., csak­hogy ezek már mind szerepeltek Benyák Bernátnál (Komis, 1907. és Benyák kéziratai az OSZK-ban), hiszen köztudott, hogy 1777 óta tudatos nyelvújító, hogy magyarul ta­nít és magyarul tartja tanulmányi versenyeit (Horkay, 1977.). Bárány a Benyák Bernát

Next

/
Thumbnails
Contents