Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről
93 [189.] -egybe folyásán kivűl észre veszűk aző szivének és eszének tulajdonásait is; például: az ártatlanságot, egyenes szívűséget, 's a' t. fiatal kort, egészséget, elevenséget 's a' t. Az, a' mit Szépnek mondunk az emberek ítélete szerént melyly a* tartománynak, földnek, 's pallérozásnak léptsőjétől függ, vég nélkül külömbozik-. A hangokról tapasztalluk**); hogy azok a' mi belső állapotunkra, ügy mint, vagy örömünkre, vagy szomorúságunkra, közönségesen az indúlatoT3c, mint fel-serkentésére mint enyhítésére minden érezhető nyomok közöt leghathatósabbak. Ezt kell tulajdonítani, rész szerent a' hasonló hangok' kép-társalásának, melylyeket külömb féle indúlatjaikban ejtenek, mint a' barmok, mint az emberek; rész szerént pedig, és ugyan is eredeti képpen anak; hogy a' halló inak a' belső érző eszközökkel egyet értenek; melyről (108. §.) példát adánk. *) Jegyzes A' lönyök ábrázatjában, melylyekk tetszeni kell oly' külömbféleség legyen, melylyet egy tekentettel köüyen által lehessen látni; 's melyly egy féle képpen légyen egy egészbe öszsze-foglalva. Az öszsze-viszsza egy másba szöt hoszszak (linea) tehát nem tetszenek. Ellenben tetszenek a' derekak (quadratum), az egyenlő szárú három szegek (Aaequilaterum), leg jobban tetszenek a' kerek hoszak; mert ezekben a' leg nagyob külömb féleség (egy részetskének sints a' kerek hoszban máshoz hasonló helyhezleje) telylyes egy fele képpen (egyenlő távozatja vagyon minden pontnak a' Szélytől) vagyon egy egészbe foglalva. Közönségesen azon kell lein, hogy a' Szép horgas testek (linea curva) egyenlő szabisokra vétessenek, melylyeket a' Tudákos (Mathematicus) az egyenletek (aeqűJő 1*) által ki fejthet. Tudjuk imár, mit értet Mendelssohn akkor, midőn azt mondá: A' Szépség nem egyéb hanem a' külömbfeleségben való egyesség. [154.] **) Jegyzes A' hangok is tetszenek, ha rendesen: azaz: Szép szerben simulnak egymásra. 142.§. Az ösztönök Az ösztönök is (ezeket nem mint a' tselekedetekk hanem mint az erzékenységekk kútfejeit tekintjük itten) mint addig kút fejei a' kellemetlenségiek, méglen ki nem elégitődnek. De mihelyt ki elégitődnek; azonnal kút fejéve válnak a' kellemetességnek.- Két részre osztják némelylyek az ösztönöket, tudniillik Gyökeresekre*) (melylyeket a' természet öntöt belénk) (ultimum hanc parenthesin pone in alterius locus, illám in hujus). A' menyire vizsgálatunk alá vehetjük az ösztönöket, azt tapasztalluk felőlek, hogy minden ösztön a' természetnek folyásán kívül való állapotba teszi a' kísztődés által az eszközöket, akár a nedvelöc héjánossága, akár ugyan azoBc egy helyre való bé folyása okozza legyen is azt**). Ezen kísztődéssel némü némü kellemetlenség jár, melyly anál fájdalmasab, mennél nagyobb a' kísztődés, az az: mennél távulabb esik az eszköz az ő természet szerént való állapotjától. Ellenben pedig, menél nagyobb a' kísztődés; anál nagyobb-a' kellemetesség is, melyly az ösztönnek ki elégjtéséből ered.***) ^ aequao = aequatío
