Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

54 [13.] -niscentia) és nints mindenkor avval együtt, nem is vészük azt itten tekintetbe az erezhető képekre nézve. Egy képet bé-venni, anyit tészen, mint azt az észbe be-nyomni, hogy arról a' tárgynak jelen nem létében-is világos magatudása légyen. A' szerént-is külömbözik (szoros ertelemben) az emlékezet a' képzeléstől, hogy annak a' képeket híven, ennek pedig elevenen kell eszünkbe juttatni. Annál jelesebb az emlékezet, mennél töb képeket, mennél hamarább és mennél több akadályok közöt foghatunk meg; és mcnél serényebben, hívebben, és tökélletesebben juttathatjuk eszünkbe a' képeket. Nemelylyekk jobb az emlékezetjek az igékre, némelylyekk az igazi dolgokra nézve. Mivel az emlékezetet segélhetjük, vagy a' helyekk helyhezletével, melylyekhez ragasztjuk a' képeket; vagy a' képekk egymással való foglalatjaikkal és hasonlatosságaikkal: tehát fcl-oszlik az emlékezet helyhezletes (localis) és rendes (discursiva) emlékezetre. Már az előt mesterséget is gondoltak-ki az emlékezetnek segedelmére. 82. §. Arról tapasztalasok. Az emlékezetről ezeket tapasztalluk: a) Hogy az emlékezet bizonyos tzélra intézet gyakorlás által tökélletesedjék ugyan, de [86.] a' felette való erőltetés által el gyengül, és ha nem gondolunk véle, elpusztul. b) Annál jobban eszünkbe ötlik, fenn marad 's eszünkbe jut a' kép, mennél kiváltabban fogtuk azt meg. mennél jobban figyelmeztünk nem tsak a' reszképekre, azokk egymáshoz való közökre (ijjet vények re) és foglalatjaikra is; hanem az egész képnek a' többiekhez való közére-is, melylyeket azon képpel együtt egyszerre meg fogtunk; meíTél töbszer, és töb környülállások között eszünkbe juttatjuk a' képet és mennél lankadtabbak az avval bé-vet képek, mint, mikor azokat meg fogtuk, mint. mikor eszünkbe juttatjuk. - Ha valaki legelsőben megy Bétsbe. váljon mikor akad hamaráb szallására. akkor-e midőn szallásának képét kiváltán, nagy figyelemel. a' többi házakhoz, való minden tekinteteivel, az az: annak helyhezletével együtt eszébe nyomta, abból gyakrabban ki-, és be-járt? vagy akkor, midőn sémit se gondolván avval, hogy szállását minden egyéb házaktól megkülömböztesse, semijelt se képzel magának, mely néki szallásának képét eszébe juttassa. — Innét vagyon, hogy némelyek a" mit egy helyen jól megtanultak, azt más környülállások között el nem tudják mondani. [87.] c) Az emlekezetnek jósága a' testtől és az étkek megemésztésétől függ. — Midőn jól laktunk gyakran éppen sémit se tanulhatunk-meg könyv nélkül.