Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

38 [13.] -ségeit. Ezeket pedig együvé gondolhatjuk, vagy az üdő, vagy a' tér (spatium) szerént. — Az üdő szerint: a' mint a' tárgyak egy más után következnek. Például: ez az ember öregebb amannál. A' tér szerint: a' mint a' tárgyak egymás közt vágynák belsőképpen valami lönyben. Példaűl: a' kőben az apró kő részetskéket egymás közt lenni gondolhatjuk. Itt pedig a' tárgyakat gondolhatjuk egymás mellett. Például: azon kőben a' részetskék egymás mellé vágynák rakva. Végre együvé gondolhatjuk a' tárgyakat tsupán tsak a' szerint, a' mint egymástól függenek, az az: a' mint egyik a' másikanak műv-oka (caussa). Például: a' hol füstöt látok, tudom, hogy ott tűz vagyon. Tehát a' füstöt együvé gondolom a' tűzzel tsupán tsak azok tekéntetből, hogy a' tűz füstöt okoz. A' Foganatok, melylyek ilylyen közöket (illetyényeketfL jelentenek, nem érezhetők (érzékenyesek), hanem tsak olylyanok, melylyeket az értelem a' tárgyaknak érezhetősegébe helyheztetet; tsak merő formák (külszabások), melylyek alatt az értelem a' tárgyakk érezhetőségét együvé gondolla. Például: az üdő magában sémit se tészen, ha tsak azokat nem gondolom, a' mik az üdőben-vagynak. Hogy a' tér valamit jelentsen, szükség, hogy külömb. [55.] 'féle tárgyakat egymás mellé rakjunk. Innét látjuk, hogy a' tárgyas formáJck (ötlönyös külszabáxikk) képeit az érzésekkel kelletik egybe-foglálni. Mert egyéb aránt tsupán tsak olylyanok lésznek: mint a' Betű-vetésben az irományok (formuláé algebraico), melylyek magokban sémit se tesznek, hatsak azok alatt valamit nem értünk. Ezen képek, ezen foganatok jelentik a' tárgyas formájú képekk és foganatokk igaziságát (realitas) mert ezek által a' képeken kívül más valamit is gondolunk a' tárgyakba. Ugyan azért neveződnek a' foglalat'' foganatjainak (conceptus nexus), vagy (Kant szerint) az értelem (érteje) foganatjainak (conceptus intellectus), vagy igazi foganatoknak (conceptus reales): hogy megkülömböztetődhessenek a' képes foganatoktol (conceptus ideales), melylyek tudniillik az esméret' formájának képzeletét nemzik (ideale). 50. §. Képes imeretei. Az esméretnek képes formája (forma ideális) által a' képeken kívül sémit egyebet nem gondolunk a' tárgyakban. Például: a' Linné termeszeti Históriája magában egy egész ugyan; de tsak olylyan, melynek részei egymás közt szükségképpen egybe nintsenek foglalva, az az: melynek részei Linének akaratja szerint (de még is önként kigondolt jelek szerint) allottak-egybe. A' tárgyakban [56.] lévő hasonlatosság tehát, melyly szerint azok egy egészbe gondoltatnak, nem igazi formájú kép, mert ezen képnek valósága (esentia) nem oly valami, mely nélkül a' tárgyak el nem lehetnének. Ennek okáért ezen forma nem műve a' tárgyakra nézve való szükséges