Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
Szó-, fogalom-, hely-, névmutató
350 azok alatt valamit nem értünk ... Ezen képek ezen foganatok jelentik a' tárgyas formájú képek igaziságát (realitas) mert [általuk] más valamit is gondolunk a' tárgyakba. Ugyan azért neveződnek a' foglalat foganatjainak (conceptus nexus) vagy Kant szerént az értelem (értete) foganatjainak (conceptus intellectus) vagy igazi foganatoknak. 55 1. még ötlönyös külszabás, értelem foganatjai tárgyas, müv szeres 61 tárgyas nyom 31 tárgy képe 102 tárgy képes jelenlétek: Nem szükséges tehát, hogy a' tárgy az érzékenységnek fel-serkentésére mindenkor jelen légyen, mert az ő képes jelen létele is elegendő. 131 [A tárgy a tér és az idő ideális volta miatt jelenség, tehát semmi más, mint a tárgy tudatunkban megjelenő módja, de hogy valójában mi légyen, nem tudjuk: Ding an sich. /Enywári 1921. 91. Magánvaló dolog címszó./] tárgyot 4 Targy-szó, mesterséges ige VII, 177 [Benyák /1777/ már felvette szószedetébe.] tirsalás, associatio 269, 94 [Bárány Péter publikált szava. Hadi és más 1790, Szinnyei ifj. 1881., Komis 1907. A nyelvújítási gyakorlatban Bárány fedezte fel a társ szó származtatásaiban rejlő kifejezési lehetőséget. /Bárczi 1941. 303./ A szóképzés mellett jelentős az asszociáció fogalmának bevezetése a magyar pszichológiai irodalomba. /Ma képzettársulás, képzettársítás./ Két fontos törvénye van: 1./ Az egymásutániság és egyidejűség. Báránynál együttlétet törvénye, 1. ott. 2.1 A hasonlóság és ellenkezés. Báránynál hasonlatosságnak törvénye. 1. ott. Mint forrásra Hobbesra hivatkozik fl. ott/ és a francia irodalom is sokáig tőle eredeztette az asszociáció törvényének felismerését /v.ö. Ferri 1881./. A magyar irodalom Locke idea-tanát veszi alapúi /1690/, melyet Hume /1739/ vitt tovább és a tudattartalmak, percepciók asszociációjáig fejlesztett. Az asszociációs pszichológia irányzattá nőtte ki magát és a XX. század kezdetéig tartott. /Pszichol. alapf. 1978./ Rubinstejn foglalta össze az irányzat bírálatát, mondván, hogy a gondolkodási folyamat lefolyásának törvényszerűségei nem vezethetők vissza pusztán asszociációs kapcsolatokra.]