Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

30 másba kaptsolla, 's a' t. hanem tsak azt tanúlod-ki, hogy az Szép piros, nem kemény, bor-ízű, sima 's a' t. azaz: megtudod: mi az alma a' te érző eszközeidre nézve. 1) Az érző eszközök gyakorlás által megtökélletesednek. A' gyakorlot Mu'sikás érzékenyebben halla az öszszhangnak (harmónia) ékességét, mint a' ki a' mu'sikához nem tűd. A' vakban a' sok tapogatás miat (után) anynyira meg tökélletesedik az illetés, hogy vezető nélkül az egész várost- is bejárja. m) A' külső érzések valóban nem egyebek, hanem az illetésnek külömbféle módjai. A' Szemet illeti a' napfény, a' fület a' levegő, a' szaglást a' testekből kipárolgó só, és gyulvány, az ízlést [40.] a' testekben lévő só, melyly a' nyelven el olvad. 31.§. A' szem. Lássuk immár minden érző eszközöket különösen; nevezet szerint a' Szem, az az: a' látásnak eszköze áll három nedvekből, melylyek három hártyaba vágynák foglalva. A' Szemben mindenek arra a' végre vágynák rendelve, hogy a' napfénynek Sugári az eres hártyának (choroidea tunica) egy kisded nyílása által a' lentséhez érhessenek; 's midőn öszve gyűlnek az érző hártyán (retina) a' látó inak (nervus opticus) velős eresztékjén elterjedhessenek. A' napfénynek Sugári ott festik le fel-fordúlva a' tárgyakk képeit, melylyekről elütődven a' Szembe ütköznek. A' Szem által tehát éppenségesen nem nyer egyebet a' lélek, hanem tsak azon tárgyolcíc nyomait, melylyek a' napfénynek Súgárit magoktól viszsza-verik. Ezek pedig a' képek, melylyeket a' látás által nyerünk. a) A' színeknek képeit, b) Az ábrázatokk, es külekk (superficies) c) A' tetsző nagyságod (apparens magnitúdó) d) A' tárgyak tetsző tavozatjainak, e) Es a tetsző mozgásokk képeit. - Mind ezen [41.] képeket pedig, vagy a' Napfénynek, vagy a' Szögnek (angulus) melyly alatt a' Súgárok a' Szembe ütköznek, külömbsége szerint nyerjük. 32.§. A' Fül. A' hallás a' Fül által megy végbe, ily móddal: a' Reszketeges levegőt bé-veszi a' fülnek pitvara, mely bé folyván (hengeredvén) á fülnek kerengejébe (labyrinthus), ott a' sok