Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

237 szervek közvetítésével. Az érzelmeket is átalakult érzeteknek magyarázza. Az érzetek tehát azok az elemek, amelyekből az egész lelki élet felépül. A Traité des sensationsban (1754) egy szobrot vesz fel, mely érzetek felfogására képes és ezen bizonyítja be, hogy szaglás, látás stb. úiján hogyan lehetséges az egész világ megismerése. Bárány Péterre nagy hatást gyakorolt Condillac szemlélete, de könyve írásakor már kétkedve fogadja nézeteit, p. 90. DESCARTES, René (Renatus Cartesius) (1596-1650) francia filozófus, matematikus és természetkutató. Az első modern gondolkodó, az újkori ember szemléletmódjának ad hangot, de hat is az új szemlélet kialakulására. A tudományban mindent elölről akar kezdeni, s részletesen leírja módszerét is, amely örökéletű szabálya marad minden tudományos elmélyülésnek. Nála a Cogito fogalma az, hogy magunknak kell belátnunk azokat az igazságokat, amelyekre tudásunkat építeni akarjuk, s eljutni az igazság alapkövéhez. Az igazságoknak gondolataink súlya és tisztasága ad esélyt ahhoz, hogy kimutatható igazságok maradjanak vagy pedig a vizsgálódás mozzanatát túl nem élve elbukjanak és hatásosabb tételekkel alátámasztott igazságnak adják át helyüket. A Cogito az egyetlen bizonyosságunk, maga a gondolkodás ténye a biztosítéka a valaha is megtalálható igazságnak, melyről még azt sem tudom pontosan, hogy milyen kategória: véges-e, mint enmagam vagy végtelen, mint az Isten. Descartes Canterbury-i Szent Anzelm ontológiai istenbizonyítását újítja fel, mely geometriai és matematikai tételek alapigazságaiban látja Isten létének bizonyítását. Istentől kapott tulajdonsága minden földi anyagnak a kiterjedés és mozgás. A mozgás maga nem más, mint állandó helycsere a testek között, vagyis örvényszerű körmozgás. Bárány Péter Descartesnak az emberi szervezetről és a lélek helyéről vallott nézeteit érinti, ismerteti, de nem ért egyet. Descartes szerint az embert gondolkodó lelke emeli a gépszerű állatok fölé. Benne a gondolkodás és a kiterjedés egyszerre vannak meg. Az élet központi szerve a szív. Az életszellemek a vérből válnak ki és ők az összekötő szervek a szív és a lélek között. Ezek finom páraként szállnak a tobozmirigy (glans pinealis) (Báránynál fenyő ikrás hús) felé. Az agyvelőnek ezt a páratlan [s érdekes módon, funkcióját tekintve máig vitatott] szervét tekinti Descartes a lélek székhelyének. Az életszellemek továbbítják a benyomásokat a lélekhez és így keletkeznek az érzetek. Az érzetek közvetítik a lélek akaratát az izmokhoz. Descartes szavaival: "Végül pedig legfigyelemre méltóbb mindebben az életszellemek keletkezése. Ezek nagyon finom szellőhöz és nagyon eleven lánghoz hasonlítanak, s folyton nagy mennyiségben szállnak fel a szívből az agyba, innen pedig az idegeken keresztül az izmokba mennek át és mozgatnak minden tagot." (Descartes: Értekezés a módszerről. Ford. Szemere Samu. 1958. Akadémiai K. 1980.) Bárány ellenérveit lásd a 21., 70-72., 90. oldalon. Descartes az érzelmeket is az életszellemmel hozza kapcsolatba. Érzelmek akkor keletkeznek, mikor az életszellemek a szívbe visszatérnek. Alapérzelmek: a csodálat, tisztelet, megvetés, Isten szeretete, szeretet, gyűlölet, vágy, öröm, szomorúság. Descartes etikai nézetei, szabadságról alkotott eszméi erősen hatottak Bárányra, mert ő is többre becsüli a társadalom javát a maga érdekeinél, de hatott Kantra is, aki az ember kiemelkedő vonásának tartja, hogy a saját egyéni érdekei ellenében is képes az igazságérzetének megfelelő döntést hozni. p. 174.