Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
Irodalmi, történeti és költött személyek
233 Bárány Péter a "Lélek rendkívül való állapotjáról" szóló Toldalék-jában megírta a kor nézetét is erről az állapotról. Elsőként, hogy az álom az, ami leginkább foglalkoztatta a kor gyermekét, s a vele kapcsolatos álomjárás. Kant fölfedezte a személyiséget, s egyre többen éreznek rá arra, hogy az ember álmában is megéli a személyisége lényegét, de akkor az Én-tudat nem közvetlenül jelentkezik, hanem a lélek mélyéről, tükör által, homályosan, nem pedig színről színre. Ez a felfedezés rendkívüli érdekessége miatt került a Toldalékba, s nem azért, mintha az álom rendkívüli állapot lenne. Emellett a "bolondság" jelentősége szinte eltörpül. Általában nem tartotta végzetes, gyógyíthatatlan betegségnek. Öröklött elmebajt nem is említett. A kor járványos lelki kórságát, a Hypochondriát "képzelődésnek" nevezte, s rossz beidegződésnek tartotta, mellyel, ha elhatalmasodott, "nem bírnak a józan elmék okfői". Ilyen helyzetben azért vannak sokan, mert a "különböző környülállások, az ég-táj, az élésnek módja 's a közönséges szokások" befolyásolják az együdet személyiséget arra, hogy a kóros állapot benne kifejlődjék, avagy a kedvező állapot szerint épen maradjon a lélek. Lényegében a mai lélekgyógyászat fő vonásai csírájukban fellelhetők a Toldalékban. Érdeme e viszonylag rövid írásnak, hogy minden mondata egy tömör gondolati mag, amely tovább munkál az olvasó tudatában, mivel Bárány ízig-vérig a kor embere, a kor emberének lelkivilágát is megírta az emberre jellemző általános tudnivalók mellett. Ugyanazzal az életérzéssel írt, amivel a költők, s lényegében ugyanazt mondta el, amit a költők, de tudományos megfogalmazásban. S mivel munkájának formája az értekező próza, nagyon pontosan, konkrétan, a költészet aranyköde nélkül vetette papírra az emberről szóló vélekedését. Abban a korban, mikor az ember egyik legközvetlenebb szövetségese a hold, amikor a valóság eltörpül az álom és az álmodozás lelki élménye mögött úgy véljük, hogy a tudományos megközelítéstől elvárható az álom mibenlétének kutatása, ennek leírása. A képekkel, mint a lelki működés alapsejtjeivel foglalkozó asszociációs pszichológia a legalkalmasabb módszer az erősebbektől elnyomott homályos képek, az akadályok, gátak leírására, s arra, hogy az álom az ember boldog állapota, amikor az erős képek a sutba szorulnak és fölszabadultan törnek elő és garmadával a tudat kontrolljának fintort mutatű titkos képzetek. Meggyőződésünk, hogy a XVIII. század kéziratos irodalmában akad még mű, amely a tudattalan mozzanatát megírta, de mivel az akadályok legyőzése és a mélyből való előretörés a tudatalatti lelki világ működésének formája, éppúgy kéziratban maradt a leírás, mint a Bárányé, mert valami módon nagyon emlékeztetett a forradalomban lezajló társadalmi folyamatokra. A tudattalanból előtörő képek viselkedése emlékeztet a tudattalan tömegekére: ha legyőzi az akadályokat, ellenállhatatlan erővel tör elő. Dehát túl képeken, lelki élményeken, holdon, tömegeken és gátak mögé szorított, elnyomott substantiákon, nem különös, hogy a forradalom élménye az első magyar bölcseleti műben leíratott és nem egy feloldhatatlan nemzeti tragikus Én-tudat előrevetítése, hogy szó sincs forradalomról; hiszen ez csak álom: a léleknek rendkívül való állapotja.
