Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
Irodalmi, történeti és költött személyek
231 Az álomkór, Károlyi Gáspár szerint holdkórosság, szerepel a Bibliában, Máté evangéliumában. Kóris Lajos református lelkész szerint a vakság és az álomkór tipikus keleti betegség és nem hiedelem. A modem tudomány nem foglalkozik vele, a fiatalkorban gyakori idegrendszeri túlérzékenység ma más módon mutatkozik meg. Már Jókai sem hitte igazán, s a Debreceni lunátikusban magát a kórt is karikírozta. Bárány korában még nagyon komolyan vették, olyannyira, hogy az álomkór hatása alatt elkövetett tettekkel a kor jogtudománya is foglalkozott. Az 1792-es országgyűlésre készülődve a deputációs bizottságok egyikének a büntetőtörvénykönyv megújítására kellett javaslatot adni (Szász Béla, 1936.). A javaslat negyedik paragrafusa kitér a nem beszámíthatóak bűncselekedeteire. Ilyenek az "elmeműködésük hiánya miatt bűnt elkövetők, amilyenek az alvók, alvajárók cselekedetei" (18.). Bárány Péter az alvajárás ismertetését azzal fejezi be, hogy ez egy Tsudálatos jelenség, melyre magyarázatot nem talál, de szerinte érdemes lenne vele mélyebben foglalkozni. Ismerve Bárány Péter könyvét ezt a megállapítást meglepőnek kell találnunk, mivel a képtársalással, a képek működésével, mint belső érzékenységgel mind az álmot, mind a tudatalatti lelki működést meg tudta magyarázni. Választ talált arra a kérdésre is, hogy "Vagynak-e velünk született képeink" és meglepően reális szemléletmóddal ad rá nemleges választ. Megmagyarázza, hogy a régi és új képeink sora olyan, mint egy puha lánc, amely közé könnyen új láncot iktat a gondolkodó elme, kiválasztván a tudat raktárából az oda illő adatot. Láttuk, hogy a képek megszokott rendjébe iktatott új adat (Tudtom, axióma) nézete szerint forrása lehet képzavaroknak, de nagy tudományos felfedezéseknek is, hiszen a gondolat megszokott rendje az agy új adatától minőségileg megváltozik. Talán éppen azért, mert kierőszakolt mechanizmussal meg sem kísérli az alvajárás magyarázatát adni, teszi hitelessé a szavát, szavatolja tudományos szemléletmódja tisztaságát. A bolondság "Némely emberek, amidőn ébren vágynák is erősen elhitetik magokkal valami olyan ötlönyök jelenlétét, amelyek igazán jelen nincsenek. Ezeket bolondoknak hívjuk, mert a képzelt dolgokat ébren-lételkor is igaziaknak tartják és az ilyen állapotot nevezik bolondságnak" (224.). Ennek is "léptsői vannak, mint az alvajárásnak", vagyis "bizonyos üdőkben megszűnik, vagy csendes vagypedig dühösséggel jár". A tudatba beágyazott képek zavarával magyarázza. A képzavar a lelki élet zavarát eredményezi. Azt, hogy mi a magyarázata egy kép elhatalmasodásának az elmében "nehéz megfejteni, mint az alvajárást. Hihető dolog, hogy azon képzetes tárgynak képe a' felettébb érzékeny eszköznek apró inaiba és fonálkáiba úgy béássa magát, hogy attól vagy nehezen vagy éppen nem lehet megszabadulni" (u.o.). Aztán érdekes eseteket ismertet. Haller bolondja elhitette magával, hogy lábszárai szalmából vannak. Ugyanezt az esetet Kovács Mihály (1825) is leírta Makrobiotikájában. Bayle tudós bolondja hitte, hogy hasában lovas katonák viaskodnak. Némelyek atyaistennek, mások királyfinak képzelik magukat. "Vannak olyan bolondok is, akiket nehéz megesmérni" s leírja egy sevillai kardinális látogatását és tapasztalatait egy elmegyógyintézetben. Olyan históriák ezek, melyeket a kézikönyvek egymásnak adtak, s a 19. században már történetként jelentek meg Poe, E.T. A. Hoffmann, Csehov és mások műveiben.
