Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

218 zetéről szóbak, s a legtöbb esetben szükség van múltbéli ingerhatások nyomaira is mind a felfogáshoz, mind az értelmezéshez. Bárány Péter kitér ez utóbbi szempontokta is. Elsőként a megismerés feltételével, az érzelmi bdíttatással foglalkozik. Az érzelmek a megismerési tevékenység megbdítói. Ezt az érzelmi mbőséget alanyi és tárgyas tartalommal ruházta fel. Az a tárgyas észrevevés, ha valamiről konstatálom, hogy például zöld. A tárgyas észrevételkor kellemetesség vagy kellemetlenség "háramlik ream" (122.), melynek észlelése az erző lélek egyik képessége, az érzékenység. Az érzékenységet nevezi "alányos észre vevésnek", mert a tárgy hat reám "a'ki erzek". Itt, a pszichológiai megközelítés során adja meg az alany szavának értelmezését is. Az alany maga a megfigyelő lélek, aki számára "alapul fekszik a magatudás", aki okszerűen megismer és a megismerést az érzékenységével bdítja el és minősíti. A megfigyelő léleknek az érzékenység oldaláról nézve neve van: "A' lélek az érzékenységekre nézve mondatik kedvnek (animus)" (123.). A képalkotás tárgyas eredetű akkor is. ha egy-egy kép gondolati úton keletkezett. Bárány szerint ez is észrevevés (észrevétel) (perceptio) (31.). A kedv (animus) a megismerés folyamatában az érzési eszrevevéshez (érzemény) (sensuales perceptiones) kapcsolódik, s ez a léleknek a tárgyi megismerést meghaladó kvalifikált tevékenysége, mely a belső erző eszközök segítségével fejti ki hatását. Négy belső érző eszközt ismertet: a Belső érzést (sensus intimus), az Igaznak érzését (sensus veri), az Izkényt (gustus) és a Lelkiisméretet (conscientia, Gewissen) (48.). Ez a bizonyos Belső érzés, "melyet Loke meggondolatnak (reflexis) nevez" a forrása a gondolkodásnak, érzékenységnek, akaratnak, a személyes identitásnak, vagyis azonosságnak "az én állapotomra, es nyilvánkozásaimra nezve" (49.) Tehát a belső érzésemnek "mbt lételemnek (existentia) " alanya vagyok, nem tárgya, s az a fajta magatudás, mely a kellemes és kellemetlen érzéseket termi és hordozza, vagyis a kedv (animus) a lélek belső ügye. Ez az első alkalom, hogy Bárány a lélek szó latin megfelelőjét leírta, s hogy a többféle lehetőség közül az animust ragadta meg, arra hívja fel a figyelmünket, hogy számára a lélek lényege nem a lehelés, nem a valahonnan való eredet, de nem is a létei, mbt állapot elsősorban, hanem a sensus btimus, az érzelem. "A mi esméretünk soha sbts érzékenység nélkül" (128. A képzelet tartja egyensúlyban az ismeret és a kedv munkáját és össze is kapcsolja egyúttal. Az érzékenységek lehetnek tartósak, feszültek, történetesek (contingens), más oldalról nézve homályosak vagy világosak. A kedv állapota befolyásolja a testet, a légzést, a belső elválasztású mirigyeket. A lélek változatosságra törekszik, "mbden érzékenységet megúnunk, ha azokat más érzékenységgel fel nem váltjuk" (128.). Vannak az embernek jellegzetes érzelmi állapotai. Ilyen pl. az, hogy még a legnagyobb jólétet is megúnja az ember, ha egyhangú az élete. A királyok is lemondtak már a trónról s "más életre adták magokat" (130.). Dyen jelenség, hogy a legerőszakosabb "érzékenységek a legkevesebb üdőig tartanak", hogy örömet okoz a változatosság, hogy a kellemetlen érzékenységeket is megszokja az ember "a vele való gyakor élés által", s hogy a "bánatnak orvosa az üdő" (131.). "Nem szükséges, hogy a tárgy az érzékenység fel-serkentésére mbdenkor jelen légyen, mert arra az ő képes jelenléte is elegendő" (131.), sőt néha a rágondolás, a