Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről
102 szükséges, hogy azok egy-ügyű, természet szerént-való, igaz erőltetlen, és jeles szívtől származzanak. Egyebaránt éppen nem fognak tetszeni. Például: Egy 14 esztendős leánykának azt mondá mások előtt egy valaki, hogy ő még nem el-adó lene. Ez pedig a' férfi szívnek természet szerént való édességeit titkon érezvén, hogy magát el-adónak leni megmutathassa, nyájos egy-ügyűséggel mondá: De ugyan 14 esztendőn felől még két holnapos vágyókén. [167.] 157.§. Az érzékenységekk legközönségesebb kútfejéről vélekedések. Mi légyen az erzékenységekk legközönségesebb kútfeje? Ebben a' Böltsek meg nem egyeznek. Epűcurus azt mondja: hogy minden érzékenység vagy a' Szívnek nyugodalmából, vagy anak nyughatatlanságaból eredjen. Plató fellebb emelkedett, és azt állítja; hogy minden érzékenységnek kútfeje az Isten, az az, hogy ha a' lélek a' testtől meg válik, az Istenben talál telylyes gyönyörűséget; mivel hogy az ember ebben az életben soha se találhat telylyes gyönyörűséget. Leibnitz pedig minden érzékenységet, vagy a' tökélletességből, vagy a' tökélletlenségből von-ki. Ennek vélekedése majd nem legjob volna. De váljon hogyan lehet a' tökelletesseg kútfeje a' nevetésnek, mely néműnémű tökéletlenségből ered. Az ő vélekedése szerént tehát a' kellemetes érzékenység - a' nevetés - tökelletességből származna. Epikuros veleménye helyt nem áll; mert abban kérdezhetjük ismét: Honnét származik a' Szívnek nyugodalma, vagy nyughatatlansága? Szint' úgy Plátó szerént nem mondhatjuk az Istent minden érzékenységek' kútfejének; mert azt tapasztalásból nem tudjuk; ha a' lélek a' testtől megválván telylyes gyönyörűségre talál e, vagy nem. Az után nints itt' kérdés a' telylyes gyönyörűségről, hanem csak arról; mi az erzékenységekk legközönségesebb kútfeje, akár telylyes, akár nem telylyes légyen a' gyönyörűség? Mi minden erzékenységekk, kútfejének tartjuk az érző eszközöknek érdeklését Mert azt tapasztalluk, hogy semi érzékenységre se gerjedhetünk fel, ha tsak valami tárgy, vagy külső, vagy belső eszközeinket nem érdekli. [168.] III. Rész A' kedvnek külömbféle érzékenységekből eredő áűapotjúról. 158. §. Ezen Résznek osztályja. Töbnyire minden Lélekvizsgálók (.LeOceOcedők) midőn a' testben, és lélekben történt változásokat az érzékenységek által meg akarják határozni, az Indúlatokk theoriáját (élményjét) koholták-ki. Minden érzékenység helyet ezen szóval éltetnek - Indúlat. Mi ezen szónak értelmét szorosabb határba veszszük. Mivel pedig tsak az erőszakosabb érzékenységeket nevezzük indulatoknak; azt mondjuk: Hogy a' kedv az érzékenységnek
