Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

II. Első küldetés

90 (c) Félhivatalos ügynök a diétán "1842-ben, miután a néhai Sir Róbert Gordon elolvasta néhány, a magyar helyzetről szóló cikkemet, melyeket még 1837-ben írtam az "Atheneum"-ba, kész volt rá, hogy levélbeli kapcsolatot tartson velem; Esterházy herceg korábban már biztosította róla, hogy engem még abból az időből ismer, amikor az azóta elveszett vagyonom birtokában voltam"

1 - írta Blackwell Palmerstonnak 1850ben. Blackwell célja az volt, hogy meggyőzze Sir Robert-et a Magyarországgal kiépítendő közvetlen "kereskedelmi kapcsolat" előnyeiről, s szerette volna, hogy Pesten angol konzulátust állítsanak fel. Az utóbbi természetesen bizonyára az előbbi javára vált volna, a kezdeményezőnek, azaz Blackwellnek pedig állandó hivatalt biztosított volna. Habár Sir Róbert Gordon a konzulátus felállítását pártolta, annak időszerűségéről (amint a következő fejezetben látni fogjuk), nem volt meggyőződve. Figyelmét pedig lekötötte a diéta tervezett megnyitása. "A magyar országgyűlés 1843. május 17-iki megnyitását megelőzően, Sir Róbert, rendkívüli negykövet a bécsi udvarnál, Metternich herceg és az osztrák miniszterek meglepetésére kivette az egyik legnagyobb pressburgi lakosztályt és jelezte szándékát, hogy a diéta ülésezése idején gyakran kíván a városba látogatni. Egyben azt is megírta, sajnálja, hogy próbálkozása, hogy "Őfelsége kormányát meggyőzze Magyarország kereskedelmi jelentőségéről" sikertelen volt, de szeretne velem személyesen megismerkedni, javasolta, hogy menjek Bécsbe, hozzátette, hogy mint barátját, a házában lát vendégül, s ha jónak látom, elmehetnék Pressburgba; ha időt szakítanék rá, fedezné utazásom költségeit, s Pressburgban felmerülő költségeimet is. Nem utasíthattam vissza egy ilyen szíves meghívást. Ennek megfelelően először Bécsbe mentem, s miután némi időt a követségen töltöttem, Pressburgba utaztam, ahol - néhány bécsi látogatásomat leszámítva - június 12-étől szeptember 25-éig maradtam."

2 Ez az elbeszélés Sir Róbert Gordon közeledésének számos szokatlan vonását tárja fel. Az első kedves, szinte atyai bánásmódja egy olyan emberrel, aki elvesztette vagyonát, s "a tehetségéből él". Ezt részben két dologgal magyarázhatjuk: Róbert Gordon, Aberdeen negyedik Earljének (George Hamilton Gordonnak) a külügyminiszternek legfiatalabb öccseként, tevékenységét illetően teljes biztonságban érezhette magát; diplomáciai szolgálatban szerzett tapasztalatai pedig széleskörűek és elevenek voltak. 1810ben a perzsiai Brit Követség attaséjává nevezték ki, később a hágai követség 1. Blackwell Palmerstonnak, London, 1850. július 14. H. M. VI. 2. Ibid.,