Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

I. A küldetések előzménye

34 Andrew meghalt, John Blackwell nemcsak a céget vette át, ő lett J. A. Blackwell gyámja is. Amikor a Blackwell és Dillon cég 1828-ban feloszlott, a valaha gazdag gyáros család, akiknek Cobridge-ban cserépedénygyáruk volt, elvesztette vagyonát. A "Blackwell utca" azonban máig őrzi nevüket. (b) Tanulóévek - Blackwell, az utazó Az utazás a tizenkilencedik század elején az angol úriemberek egyik szokássá vált elfoglaltsága volt. Természetesen kedvtelésből utaztak, melynek a szabadidő épp olyan magától értetődő előfeltétele volt, mint a megfelelő mennyiségű pénz, melyből az útiköltségeket fizették, s fenntartották magukat, anélkül, hogy közben pénzkereséssel kellett volna elfoglalniuk magukat. Mindamellett kalandvágy is kellett hozzá, s a nehézségeket is el kellett viselniük, akár rázós postakocsi, akár gőzhajók és vitorlások formájában. Csak a nagyon gazdagok vagy/és a nagyon híresek engedhették meg maguknak, hogy egész idő alatt külön az ő számukra kibérelt járművet vegyenek igénybe; a többiek számára, és ilyen volt Sterne, Goethe, Stendhal, Shelley, s néha még Byron is, maradt a kétes útitársak kíséretében eltöltött mindenki által igénybe vehető járműveken való utazás. Mindazonáltal az utazók utaztak, s ha már így tettek, episztola jellegű leveleket írtak vagy naplót vezettek. Az esszéista és modern utazó-író P. Anderson

1 szerint a dolog sikeréhez a következők kellenek: 1. személyiség és egyéni hozzáállás, 2. valami, ami az illetővel és csakis vele történt, 3. hogy az illető személy egyensúlyt tudjon tartani belső lényegi tulajdonságai és a külvilág felé mutatott viselkedése közt, hogy ily módon helyes tapasztalatokra tehessen szert. A Grand Tour, a Nagy Utazás vonala igen különböző lehetett: néhány esetben, ilyen volt Byroné is, magában foglalta Görögországot, mások viszont, mint például William Beckford, Portugáliába mentek. Legtöbbük számára a Nagy Utazás hosszú kontinentális kirándulást jelentett. El akartak jutni legalább az Alpok lábáig, látni akarták a Földközi tengert, meg akarták kóstolni a német bort, a francia sajtot, az itáliai művészetet, s meg akarták ízlelni, hogy Miss Pardoc szavaival éljek - más európai országok "nyalánkságait". A naplóírás megfelelő kifejezési eszköznek bizonyult: a kortársak beszámolói közt itt említhetjük Sterne Sentimental Joumey [Érzelmes utazás] című könyvét, ami 1 P. Anderson, Os er the Alps: reflection on travcl, Ix>ndon, 1969, 1. fejezel, 32. old.