Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

Bevezetés

23 Több brit történész - elsősorban a Kék könyv alapján - Blackwell-ről és tevékenységéről nem alakított ki pontos képet.

1 Onnét, a Kék könyvből, a gondosan szerkesztett magyarországi jelentések alapján Blackwell korrekt, higgadt és mérsékelten magyarbarát angol úrnak tűnt fel. Sproxton volt az egyetlen brit történész

2, aki vette a fáradságot, megvizsgálta a Public Record Office-ban található feljegyzéseket és összehasonlította őket a Kék könyv változataival, felismerte Blackwell nézetkülönbségét feletteseivel, de nem látta jól Blackwell politikai nézeteinek fejlődését, ahogy az az 1830-as évek magyarbarátságától 1848-ra magyarközpontú felfogásig jutott el. Blackwell-t ismerték kortársai (főleg az Aberdeen, Palmerston és Clarendon vezetése alatt álló Foreign Office-beli hivatalnokok), diplomáciai küldetésben lévő vagy konzuli munkát végző kollégái, néhány neves újságíró, író, londoni könyvkiadó, Metternich beosztottjai és rendőrségi ügynökei Ausztriában, legalább három széles és változatos baráti kör (angol, osztrák, magyar) és saját családjának a tagjai. Többen ismerték jelesebb magyar kortársai közül, akiktől, amint ez a dolgozat bemutatni szeretné - levelek, naplójegyzetek és visszaemlékezések maradtak fenn Blackwell tevékenységéről, így például Széchenyi István gróf naplójából kiderül, hogy Blackwell gyakori vendég volt házában, s hogy megtárgyalták a magyaroszági iparfejlesztésről vallott nézeteiket. Blackwellnek eredeti elképzelései voltak és jó vázlatokat tudott rajzolni. Például terveket mutatott Széchenyinek az új magyar parlament két házához. Blackwell jelentéseiből kiderül, hogy figyelemmel kísérte Kossuth pályafutását és gyakran folytatott vele megbeszéléseket. A magyar politikus úgy tűnik, kétszer is számított Blackwellre; egyszer egy Angliával kötendő kedvező kereskedelmi egyezményért folyamodva, egy másik alkalommal pedig mikor Magyarország diplomáciai elismerését kérte 1894-ben. Másrészről Kossuth emberei, mint például Pulszky Ferenc, aki teljhatalmú megbízottja volt Angliában, mindent megtettek, hogy Blackwell nyelvtehetségét igénybe vehessék. Blackwell fordította le a Pulszkytól kapott magyar iratokat és ő továbbította őket Palmerstonnak. Lelkesen és boldogan vállalta, hogy kiadót 1. H. Tcmpcrley és L. M. Penson, Foundations of British Foreign Policy from Pia to Salisbury, 17921902, Cambridge, 1938, 169-191. pld. C. A. McCartney, The Habsburg Monarchy, London, 1968. A London School of Econimics és a School of Slavonic and East European Studies néhány történésze szintén ismeri a Blackwell anyagot. 2. C. Sproxton, Palmerston and the Hungárián Res olution, Cambridge, 1919, 40, 42-43, 60-65, 69-79. old.